Szombat este a sárvári Nagytemplomban. Csendesen, várakozásteljesen ülök az egyik oszlop árnyékában, koncertre érkeztem. Sárvári lányok-asszonyok és szlovén férfiak hangversenyére. Megvallom őszintén, bizony a férfikar miatt jöttem… hátha magával ragadó, szép élmény lesz. Készültem is rá gondolatban már napok óta.
Ültem ott, kíváncsi várakozással, ... és egyszer csak megszólalt, szinte láthatatlanul, felkészületlenül, odafentről, a karzatról egy Kyrie. Istenem, egy gyönyörű, telt, tiszta, fényes, férfias Kyrie. Erőtől duzzadó és szeretettel teli. Két tucatnyi férfi előadásában. Még a lélegzetem is elállt az élménytől. Aztán belesimultam. Gounod egyik miséjét énekelte a szlovén férfikar, így volt egy kis időm belehelyezkedni ebbe a csodás hangzásba. Még a szívem is másképp vert, ahogy csak rájuk figyeltem, lehunytam a szemem és hagytam, hogy átöleljenek a férfihangok. Ott voltam, a melengető basszusok és energiával teli tenorok közepében. Engem, akit már egy szem szép tiszta, érces vagy kellemes férfihang magában vagy gitárral is a mennyországba tud emelni, ez a huszon pár férfi aztán nagyon magasra, nagyon messzire röpített. De hát ezért jöttem... Aztán a hangok után jöttek az arcok is. Már nem a karzaton énekeltek, lejöttek az oltár elé, alig pár karnyújtásnyira tőlem. A fenséges, áhítattal teli mise után népdalokat énekeltek. Hasonló emelkedettséggel, harmóniával, odafigyeléssel. Csak bámultam a karnagyra figyelő tekinteteket, a dallam ívére mozduló fejeket, vállakat, és teljes szívemből csodáltam őket. Mert teljes lényükkel énekeltek, a legtisztább férfiúi energiákkal. És jött egy szóló is… vele együtt a könnyeim. Nem mostanában érintett meg ennyire egy ilyen mélyen és kedvesen búgó basszus hang. Nem tudom, miről énekelt, szlovénül szólt, talán egy édes-bús népdal lehetett, de ahogy az a hang betöltötte a templomot, néha oktávokat áténekelve, leszállva a legédesebb-legmelegebb mélységekbe, persze mikrofon nélkül, arra nem is találom a szavakat…, csak arra emlékszem, arra az érzésre, amit bennem keltett. Szerettem hallgatni, őt is, az egész kórust is. Bocsánat, hölgyeim, Ti is gyönyörűen énekeltetek, az örök kedvenc Panis Angelicus és a magyar nyelvű Halleluja nagyon szép emlékem marad, de ezen az estén a fiúkat zártam a szívembe. Elvarázsoltak. Feltöltötték tátongó hiányaimat. Mostanában annyi felesleges, önző, felkavaró és összevissza hatás ért az erősebbik nem felejthető és felejtendő macsó példányaitól,hogy éppen jókor jött ez az igazi, minden negatív élményt kiseprő és szívet-lelket feltöltő pozitív energiabomba. Helyre tette az egyensúlyt. Jó volt látni, hallani, érezni, hogy vannak még ilyen éltető, magával ragadó, tiszteletet parancsoló, szeretnivaló, könnyeket előhívó férfi energiák. Köszönöm.
