Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu/atom
blfr4@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://szivlenyomatok.blog.hu/2023/12/29/a_szard_pasztorenektol_a_madeira_szimfoniaig
A szárd pásztorénektől a Madeira szimfóniáig
2023-12-29T19:17:17+01:00
2023-12-29T19:17:17+01:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p style="text-align: justify;">Szeretem, ahogy a karácsonyfa apró színes égői előhívják a búcsúzó év emlékeit. Ilyenkor mindig előveszem a több ezer fotót, amit az utazásaim alatt készítek, és elolvasom a kis jegyzeteimet, melyek a pillanat varázsában születő érzéseimet őrzik. Kis firkák, gyorsan papírra vetett félszavak és életemben először, igazi jegyzetek a hihetetlenül érdekes és sokszínű szárd kultúráról a helyi idegenvezető nyomán. Mosolyom fülig ér, szemem gyakran könnybe lábad, amikor eszembe jut, mennyire felvillanyozott, amikor újra a reptéren várakoztam vagy amikor autóbuszon ülve készültem arra a bizonyos Szabadság élményre, amit nekem egy-egy utazás jelent.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img20230928153045.jpg" alt="img20230928153045.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/20230929_092001.jpg" alt="20230929_092001.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Ilyenkor a Jóisten tenyerén érzem magam, végtelen hálával a szívemben hangolódom a kiszemelt helyre. Csendesen szemlélődöm, igyekszem belesimulni a természetközeli pillanatokba. Szeretem, ha megállhatok sütkérezni a napfényben, ha van időm megérinteni egy-egy szép fát, ha kényelmesen letelepedve egy padra a hegytetőn hosszasan gyönyörködhetek a hegycsúcsok lélegzetelállítóan gyönyörű sziluettjében, ha a korlátnak támaszkodva hosszú percekig hallgathatom a vizek halk csobogását vagy éppen féktelen hullámtáncát. Tudom, érzem, hogy bármelyik perc, bármelyik lépés adhat időtlen Pillanatot, olyan élményt, azt a felemelő, minden porcikámat libabőrössé változtató élményt, amit keresek, amire annyira vágyom utazásaim során. Idei utazási emlékeim gyöngysorát pörgetve egymás után villannak fel ezek a bizonyos Pillanatok és a hozzájuk kötődő érzések, akarom mondani szívlenyomatok.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img20230615100307.jpg" alt="img20230615100307.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Idén nemcsak zöldben, de hangokban is utaztam. Sőt, főleg hangokban, meg kell állapítsam, hiszen mi is vitt Szardíniára? Az utazási iroda program ígérete, hogy a sziget szívében, a hegyekben szárd pásztorok énekelnek nekünk. A <em>Canto a tenore</em> négyszólamú férfi ének sajátos torokhangjai és káprázatos ereje, az énekesek egymásra figyelése (körben állva énekelnek) igazi tradíció Szardínia hegyvidéki területein. Ahogy a „kottapapír-kenyér” is, a <em>Carta Da Musica. </em>A vékony, majdnem áttetsző lepénykenyér emlékeztet a pergamenszerű kottapapírra, az eltöréskor keletkező zaj pedig a muzsikára. Mamoiadában, a tradicionális szárd maszkok múzeumában is érdekes hangzó élményben volt részem. Amikor a 12, fekete körtefa álarcba öltözött, hátán 30 kg-nyi kolompot viselő mamuthones egy ütemre lépve mozdult a hagyományt bemutató videófilmen, még a lélegzetem is elállt. Igen, a nehéz lépések nem véletlenek, a föld ébredését sürgetik. Egy ilyen szárd karneváli élményért bizony visszamennék Szardínia szigetére, és az is biztos, hogy több időt töltenék fent a hegyekben, ahol a griff keselyűk élnek, végig járnék minden eldugott hegyi falucskát, napokig járkálnék a többszáz éves tölgyek és paratölgyek között, bebújnék az egyiptomi piramisokkal egyidős nurage építmények közepébe, és lelkesen kóstolgatnám az oly gyakran látott, gyönyörűen megművelt szőlők zamatos levét. Szardínia még mindig nagyon vonz. Ezt a mondatot nem gyakran írom le utazásaim után, nem szokásom kétszer vagy többször felkeresni ugyanazt a helyet, de ebben az esetben úgy érzem, hogy még nagyon sok nekem való élményt találhatok Európa legöregebb hegyei között, fél órára Afrikától. Olyan érzésem volt, mintha egyszerre lennék Toszkánában, Katalóniában, Írországban, az Azori-szigeteken és Cipruson.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img20230613151500.jpg" alt="img20230613151500.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img20230615105854.jpg" alt="img20230615105854.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img20230613200620.jpg" alt="img20230613200620.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Ausztriába a szurdokok miatt mentem, hogy benne lehessek abban az erős dübörgésben, amit a mélyben rohanó patak produkál. Szeretem a szurdokok energiáit, mindig átmosnak, hangjukkal esélyt sem adnak a gondolatoknak, afféle szurdok-meditációban van részem ilyenkor. Figyelmemet teljes szívvel a szurdok körülötti világ szépségeire tudom fordítani. Így vált számomra az Almbachklamm- szurdok az Élet szurdokává a benne észrevett, mindenhol is megélő virágokkal, a vizet csepegtető hatalmas kövekkel. A Lichtensteinklamm-szurdokot az Erő szurdokának neveztem el a benne dübörgő hegyi patak ereje miatt. A kő és a víz féktelen találkozása a „Legyen meg a Te akaratod”-dal érkezett meg szívembe, és ahogy a természetben látható, hallható és érezhető Erő mindenhatóságán meditáltam, halkan megszólalt bennem a párhuzam a Szeretet erejéről. Felejthetetlen Pillanatban volt részem, dalra is fakadtam hálából, hogy köszönetet mondjak az érzésért és a felszabadító könnyekért.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img20230930094340.jpg" alt="img20230930094340.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img20231001092706.jpg" alt="img20231001092706.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Ciprust a hajnali tengerparti séták hullámverés élményével másodszor sem hagytam ki. Pacsirta lényem abszolút kedvence a reggeli séta, ami tengerparton új dimenziót jelent a víztükör ragyogásával, a szinte méterenként változó hullámhangokkal és a szél muzsikájával. Ez a számomra rendkívül fontos reggeli „ceremónia” aztán Madeirán nem tudott megvalósulni, ugyanis ott a napocska 8.30 környékén méltóztatta megmutatni magát. Minden út egy tapasztalás, állapítottam meg az első Madeira reggelem után, amikor megszokott hajnali ébredésem még teljes éjszakai sötétségben találta az óceánt. Már tudom, hogy nem elég a program ismerete, nem elég a szállás és a tenger/óceán közelsége, nem elég felmérni a túrák nehézségét, bizony a napfelkeltére is figyelni kell egy pacsirtának az utazás tervezésekor.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img20231028075421.jpg" alt="img20231028075421.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">A turisták számára oly vonzó Madeira a természeti hangjaival kedveltette meg igazán magát, az óceán hullámainak lüktetése, a vízparti kavicsok csilingelő koccanásai, a pintyek csipogása és a csepegő erdők kedves élménye igazi természet-szimfóniaként vonult be emlékeim sorába. A levadák melletti túraösvények szűkösségét feledtette a csodás erdő, ahol kedvemre szemlélődhettem, hallgathattam az ősz finom piano hangjait és beburkolózhattam a természet csendjébe, amit annyira szeretek. A Fanal erdő 500 éves babérfái közt legszívesebben mezítláb és lélegzetvisszafojtva róttam volna a köröket. Lenyűgözött a csend, a béke és a harmónia teljes összhangja azon a területen, hálás szívvel emlékezem a különleges alakban nyújtózkodó famatuzsálemekre, mintha jógáztak volna. Ki tudja, lehet pont azt tették, hogy még jó sokáig élhessenek. Örömmel emlékezem a hatalmas esővel induló napra is, ami végül napfénnyel és akkora hullámveréssel végződött, amit legutóbb az egyik Azori-szigeten, Pico-n éltem át. Ott a tengeri közlekedést állította le az Atlanti óceán őfelsége, itt a hegyi utaknak és a repülőjáratoknak adott szabadnapot. Erejét és hangját sokáig hiányoltam itthon, a mindent betöltő morajlás nélkül hetekig furcsa volt a létezés. Először nem is tudtam, mi hiányzik, aztán gyorsan rájöttem, hogy funchali szálloda állandóan nyitott erkélyajtaján beszűrődő hullámhangok hiányoznak.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img20231029132951.jpg" alt="img20231029132951.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img20231026143604.jpg" alt="img20231026143604.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img20231025105123.jpg" alt="img20231025105123.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p><strong>2023 a hangokat adta nekem.</strong> Nemcsak a természetben váltak fontossá, hogy kiegészítsék a fák és erdők, a hegyek és szurdokok, a tavak, tengerek és óceánok oly nagyon kedvelt és vágyott közelségét, de a közösségi kórusélmények során is aranybetűkkel írták, jobban mondva vésték be magukat az életembe. Hálás vagyok minden hangért, amit idén begyűjtöttem, és alig várom, hogy vajon 2024 mit tud még hozzátenni ehhez a gyönyörűséges, felemelő, jól élni tanító és szívből érezni segítő szemléletmódhoz, amit mára magaménak tudhatok, és amiért nem győzök hálát adni. Köszönöm. </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2023%2F12%2F29%2Fa_szard_pasztorenektol_a_madeira_szimfoniaig%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2023%2F12%2F29%2Fa_szard_pasztorenektol_a_madeira_szimfoniaig%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2023%2F12%2F29%2Fa_szard_pasztorenektol_a_madeira_szimfoniaig%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A szárd pásztorénektől a Madeira szimfóniáig"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2023/12/29/a_szard_pasztorenektol_a_madeira_szimfoniaig#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/18291115" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img20230928153045.jpg
https://szivlenyomatok.blog.hu/2023/05/11/katarzis_pianoban_700_hangra
Katarzis pianoban, 700 hangra
2023-05-11T06:24:26+02:00
2023-05-11T06:24:26+02:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Már több mint egy hete csend van körülöttem. Nem bírok bekapcsolni semmit, ami zene, mert a Zene bennem van, Verdi: Requiem alt 2 szólam formájában tapadt hozzám az Énekel az ország tatai kóruspróbája és a MÜPA koncert óta. Még mindig olyan intenzív ez a dallam- és élménytapadás, hogy lélegzetvételnyi szünetet sem hagy nekem, hogy mást is meghallgassak, befogadjak. Tombol a Sanctus, lüktet a Libera me fúga, könyörög a Salva me, sír a Lacrimosa, puhán gördül az Agnus dei, suttogva és ritmusban morajlik a kántálás bennem, és én hagyom. Hagyom, dúdolom, és őrzöm, hogy minél tovább tartson a csoda, amit idén tavasszal újra átélhettem közel 700 énekessel együtt az Énekel az ország mozgalomnak köszönhetően. Legszebb, legfelemelőbb pillanatként élnek bennem a gyönyörű pianóban énekelt sorok, többszáz ember szelíd együtt lélegzése és lüktetése maga az Égig érő energia. Libabőr és könnyek az utóhatás, még ma is. Persze a teljes hangerőn zengő Ámenek ereje sem semmi, a mindent beleadunk hatás utáni mozdulatlan, néma csend is beszédes.</p>
<p>Megszerettem ezt a valószínűtlenül gyönyörű lehetőséget, egy igazi közösségi élményt, ahol a jelenlét tökéletes teljessége arat diadalt a kütyük, a hétköznapok, a bármiféle agyalás felett. Csak a kotta van, a dallam és a ritmus, sőt ez esetben az olaszos latin kiejtés is fókuszált figyelmet követel. Bevonódni ebbe az egészbe csakis így lehet. És amikor többszáz ember teszi ugyanezt, egy irányba, a nagyszerű Karnagyra, Hollerung Gáborra összpontosítva, a sok gyakorlás után létrejön valami elképesztő energiamező, egy igazi egység érzés. Ezt megtapasztalni nagy ajándék, nem is tudok elégszer hálát adni érte. Kellemes hozadékként pedig ott van a kedves kórustársak közvetlensége, mosolygós figyelme, végtelen türelme, legyen az a büfére vagy mosdóra várakozás – valljuk be, elég hosszú sora. De önként jöttünk és dalolva – itt és most szó szerinti értelemben. A zene pedig teszi a dolgát, összeköt minket mindnyájunkat egymással, Verdivel, térrel és idővel, éggel és földdel.</p>
<p>„Ma is hozzáteszek valamit a világhoz” – a tatai kórustábor szállásának egyik folyosó tükrén olvastam a motivációs üzenetet, amivel teljesen és lelkesen tudtam és tudok azonosulni. A zene mindig is hozzátett valamit a világhoz, és aki ezen a zenei hullámhosszon képes létezni – akár zenészként, akár énekesként, akár hallgatóként -, az hozzátesz valamit a világhoz. Hiszem és tudom, hogy így van. Immár 15 éve tart felnőttkori kórus életem, ami oly sok kedves pillanattal és emlékkel ajándékoz meg, akár kis énekkarban, akár nagy kórusban dalolok éppen. Szívem legelső polcain őrzöm az éneklő szívlenyomataimat, hogy kéznél legyenek megtartó és lelkesítő erejükkel. Az Énekel az ország következő lélekemelő közösségi élményét már most várom. Hadd vigye a tavaszomat a próbákkal, a táborral és a koncerttel. A legjobb, ami történhet velem, az a szívemet tágra nyitó együtt éneklés, ahol a katarzis pianoban érkezik, hosszú lecsengéssel, életre szóló hatásokkal. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/345472930_177925028169330_7814558923605285781_n.jpg" alt="345472930_177925028169330_7814558923605285781_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<p>Éneklő szívlenyomataim: <br /><a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2017/09/27/lacrimosa_110" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Lacrimosa</a> <br /><a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2017/10/29/krakko_es_a_mozart_requiem" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Krakkó és a Mozart Requiem</a><br /><a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2016/06/14/est_meminisse_voluptas_emlekezni_gyonyoruseg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Est meminisse voluptas - emlékezni gyönyörűség<br /></a><a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2014/07/20/volt_egy_almom_806" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Volt egy álmom...</a></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2023%2F05%2F11%2Fkatarzis_pianoban_700_hangra%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2023%2F05%2F11%2Fkatarzis_pianoban_700_hangra%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2023%2F05%2F11%2Fkatarzis_pianoban_700_hangra%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Katarzis pianoban, 700 hangra"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2023/05/11/katarzis_pianoban_700_hangra#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/18121324" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/345472930_177925028169330_7814558923605285781_n.jpg
https://szivlenyomatok.blog.hu/2022/06/08/emberek_a_nyeregben
Emberek a nyeregben
2022-06-08T10:38:11+02:00
2022-06-08T10:38:11+02:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Pünkösd, Csíksomlyó. Búzaföldek közt vezet a már kitaposott ösvény, látszanak a környező hegyek és a templomok tornyai, a szélben énekfoszlányok utaznak, ám tekintetem még feljebb száll. Az égbolt végtelenjét érzem, és képzeletem a somlyói nyereg felett összegyűlt felhőkkel játszik. „Ki minek gondol, az vagyok annak” – Weöres Sándor nyomán így vágtat nekem a csodaszarvas Csíksomlyó felett. Cinkos mosollyal a szívemben lépkedek a göröngyökön, lépek át a kis patakon, kapaszkodom a nyeregbe. A pünkösdi szentmise hangjai egyre csak közelednek, talán a Hallelujára felérünk, bizakodom. Hátizsákos fiatalember siet el mellettem fürgén, majd utolérek egy mankóval lassan lépkedő fiatal lányt. Rácsodálkozom. Babakocsit tolnak, gyereket hordoznak, árnyékban szusszannak a búcsúra igyekvő emberek. Kézen fogva lépdel egy idős pár, nemcsak a ruhájuk, de mozgásuk is ünnepi, méltóságteljes, tiszteletet parancsoló. Szemlélődve ballagok köztük, egyre feljebb és közelebb, életemben először a csíksomlyói búcsúra. Hálát adni jöttem. Megköszönni, fejet hajtani, áldást kérni szeretteimre és az Életre. Eszembe jut a 3 évvel ezelőtti csíksomlyói látogatásom, amikor még énekeltem is a kegytemplomban nagy bátran. Wolf Péter Ave Maria sorai azonnal helyet kérnek maguknak bennem, dúdolom is magamban nagy boldogan…” Jó volt, hogy elkísértél, sok baj elkerült, s néha teljesült álmom. Nézd, jöttem megköszönni boldog életem… „</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img20220604143836kicsi.jpg" alt="img20220604143836kicsi.jpg" class="imgnotext open-in-modal" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<p>Elcsendesülve érek fel a nyeregbe, ahol az emberek már a szentbeszédet hallgatják. Sokan vannak, nagyon sokan. Ki a fák árnyékában, ki ernyők alatt, ki ülve, ki állva, egészen kicsik és nagyon idősek is. Emberek százezreit látom a Hármasoltár körül, minden irányban. Békét érzek, égig érő békét, és nem azért, mert a veszprémi érsek a békéről és a jóságról beszél éppen. Apró székely legényke mosolyog pár évvel idősebb bátyja hasán, mindketten népviseletben, fiatal lányok segítik óvatosan dédikéjüket az illemhely felé, hófehér inges férfiak állnak szálegyenesen, mint a havasi fenyők. Lopva szétnézek körben a nyeregben, bámészkodni nem merek. De egyetlen pillantás is elég. Mélyen megérint, amit látok és érzek. Százezrek állnak mozdulatlanul, ajkukon a Miatyánk sorai, szinte egy emberként éneklik, énekeljük. Szememben könnyek gyűlnek, szívemben a vágy, hogy egyszer majd ne a szélén álljak, hanem a közepében. Ne csak betekintsek, hanem része legyek. Egészen. Mert másképp nem érdemes, élni sem.</p>
<p>Lefelé a nyeregből sokáig kísér az ének, és velem van az érzés. A felhőből született csodaszarvast már nem látom, de megtelik szívem a szeretet, a türelem, az alázat, az összetartozás, a hit, az élni akarás és a hála felemelő érzésével. A Kolozsvárig tartó hosszú út során van időm gondolatban megölelni Csíksomlyót, az Embereket a nyeregben. Szerettem, amit láttam és megőrzöm, amit éreztem. Természetesen jönnek velem haza a somlyói tobozok, ahogy a többi emlék is a négy napos erdélyi kirándulásból. Az égig érő fenyők, a vízesés hangja, a gazdagon virágzó bodza illatfelhője, a töltött káposzta és a szilvaízes derelye zamata, a kedves helyiek csillogó szeme és megunhatatlan történetei, a varrottasokba öltözött templomok hűvöse, a széki nádas zizegése, a mezőségi dombok szívmelengető zöldje, a mezei virágok színpalettája. Jövök még, üzenem gondolatban, hogyne jönnék. Feltöltődni, megismerni, átélni, égbe nézni, hálát adni. Ahogy az emberek a nyeregben is ezt teszik, évszázadok óta.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img20220605084923kicsi.jpg" alt="img20220605084923kicsi.jpg" class="imgnotext open-in-modal" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2022%2F06%2F08%2Femberek_a_nyeregben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2022%2F06%2F08%2Femberek_a_nyeregben%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2022%2F06%2F08%2Femberek_a_nyeregben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Emberek a nyeregben"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2022/06/08/emberek_a_nyeregben#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/17851207" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img20220604143836kicsi.jpg
https://szivlenyomatok.blog.hu/2021/12/15/bizonyossag_889
Bizonyosság.
2021-12-15T07:59:31+01:00
2021-12-15T07:59:31+01:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Régóta tudom, hogy az erdei sétáim alatt születő érzésnek, a fák között elsuhanó gondolatnak, a meglepő fókusznak üzenete van. Szívbemarkoló és égig emelő üzenete. Őrzök már néhány ilyen fényes útravalót, szépen élni tanítót a lelkem mélyén, hálásan gondolok rájuk, amikor emlékeim között felbukkannak. Nemrég újra lélekposta érkezett, az első hóba csomagolva, advent derekán.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/snowy-gcb4d01ff0_640.jpg" alt="snowy-gcb4d01ff0_640.jpg" class="imgnotext" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<p>Már egy ideje sétáltam a behavazott arborétum addig érintetlen ösvényein, minden érzékemet tágra nyitva a ritkán látható téli mesevilág befogadására. Annak a puha csendnek nincs párja, ami ilyenkor a fák között lakozik. A hely jó ismerőjeként meglátogattam kedves barátaimat, a platánokat, a mamutfenyőt, Miska bácsi szobrait, az öreg tölgyeket, a tavat és a patakot. Ámultam, bámultam, fülig ért a szám, boldogan lélegeztem jó nagyokat, ahogy ezt mindig is teszem reggeli sétáim során.</p>
<p>Majd azon kaptam magam, hogy a hóval borított hatalmas fenyőágakat figyelem. Amikor az elsőt megpillantottam, még semmi sem mozdult bennem. Aztán jöttek sorban, tekintetemet, teljes figyelmemet kérték. És megadtam magam, na jó, figyelek rátok, úgy igazán… Szemmel láthatóan nehezen cipelték az őket beborító hó súlyát, ám érdekes módon támaszt találtak. Támaszt kaptak a közelben növő cserjétől, ami megtartotta a szinte karként rátámaszkodó fenyőágat. Támaszt kaptak a híd korlátjától, támaszt kaptak a befagyott patak víztükrétől, támaszt kaptak a többi kopasz fától, akik levéltömeg híján készen álltak, hogy megtartsák a havas fenyő mélyen bókoló tűleveles ágát.</p>
<p>Oh, hát nekik, a legerősebbeknek is szükségük van valamire, valakire, aki megtartja őket – suhant át rajtam a gondolat. És nyomában már ott toporogtak a bennem megszólaló kérdések… De vajon engem mi tart meg?! Ki tart meg?!</p>
<p>Egy szempillantás sem telt belé, máris érkezett a válasz, s gyűltek a szememben a könnyek. Megszólalt bennem Mozart Ave verum corpusa, a gyönyörű dallam, ami az idei adventben mindig megtalál engem, és emlékek, találkozások, utazások, érzések sora indult el lelki filmszalagomon, hozva magával a felismerés megtartó erejét. Minden megtart, ami igazán az enyém. Minden meg tud tartani, ami igazán én vagyok, amit magamban őrzök. A legtisztább hittel, a jelenlét figyelmével és tágra nyitott szívvel begyűjtött pillanatok. Hogy épp adventben kaptam ezt a támaszt? Egy ilyen rendkívüli év legsötétebb adventi napjaiban? Mert a megtartó erő, a bizonyosság ilyenkor érkezik. Csend kell hozzá, hogy meghalljuk, a téli erdő mélységes csendje, no és a behavazott fenyőágak.</p>
<p>"Jó emlékezni arra, amin keresztülmentünk. Az ilyen emlékezésben erő van mindig, és bizonyságtevés csüggedések ellen. S van benne bölcs tudása annak, ami emberi megpróbáltatások fölött magasan lebeg, és méltóságos tisztán.” (Wass Albert)</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2021%2F12%2F15%2Fbizonyossag_889%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2021%2F12%2F15%2Fbizonyossag_889%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2021%2F12%2F15%2Fbizonyossag_889%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bizonyosság."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2021/12/15/bizonyossag_889#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/16783970" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/snowy-gcb4d01ff0_640.jpg
https://szivlenyomatok.blog.hu/2021/07/14/herkulesfurdoi_emlek_133
Herkulesfürdői emlék
2021-07-14T10:44:22+02:00
2021-07-14T10:44:22+02:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Már a bőröndbe csomagolás gondolata is az egekig röpített ilyen hosszú, utazás nélküli hónapok után. Alig hittem, hogy újra útra kelhetek, hogy újra visz a busz új felfedezések, új élmények elébe. Aztán egyszercsak ott álltam a világhíres bigéri vízesés előtt, ott ültem a selymes herkulesfürdői gyógyvíz ölelésében, könnyeimet nyeltem a Szapáry-fürdő előtt és elcsendesedve töltöttem fel testem-lelkem raktárait vízcsobogással, kabócaénekkel, napsütéssel, fehér sziklákkal, a Duna kék szalagjával és a természet zöldjével.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_20210707_141753.jpg" alt="img_20210707_141753.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_6768.JPG" alt="img_6768.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Herkulesfürdőn jártam, a Cserna völgyében. Egy szívszorítóan gyönyörű, szebb napokat látott különleges vidéken. Ott, ahol ma is vonatokat fogad Sissi hajdani vasútállomása, ahol szobrok vigyázzák egy letűnt kor omladozó palotáit. A romos épületek közt sétálva más a lépték, más az idő. Épen maradt homlokzatok, tetőn vigyázó szobrok, színes motívumokkal megfestett plafonok kérik tekintetemet. Véletlenül nyitva maradt ablakok mögött a falakon sejlik fel a múlt eleganciája, egy belakatolt ajtó véletlen résein túl pompás Zsolnay-kút és főúri csillár rejtőzik. Cirádás erkélykorlátok, fák szegélyezte sétányok, a Csernán átívelő, mára rozsdaette hidak látványa hosszú órákra, napokig fogva tart. Látni vélem az enyészet közt a ragyogást, a hajdani pompát, a bálokat, a pavilonból áradó muzsikát. Elképzelem, milyen lehetett, és megálmodom, milyen lehetne. Ülök Herkulesfürdő szívében, a szökőkutas park melletti teraszon, lassan kortyolom a kávémat, élvezem a jéghideg ananászos italomat, mögöttem lágy kávéházi zene dallamai úsznak be a térbe. A herkulesfürdői életérzés megszólít. Mindannak ellenére, amit látok. Csakazértis. A természet szépsége és életereje megnyitja elszorult szívemet, felülírja szomorúságomat. Hálás szívvel gondolok Herkules szent vizeire, a bőséggel áradó gyógyvizekre, a völgy klímáját alaposan kiélvező fákra, a környező hegyekre, a kristálytiszta, éltető forrásokra. Erdő, erő, eredő – jut eszembe a régóta vallott, hitt, érzett gondolat, tudás az erdők életerejéről. Barátságot kötök az óriás mamutfenyővel, szemezek a tiszafával és tobozt szedek emlékül. A kis faragott dobozkába kerül majd, amit egy halk szavú magyar nénitől vásároltam séta közben. Herkulesfürdői emlék lesz belőle, éppen úgy, mint a Herkules-szobor mögötti kis templom szelíd orgonamuzsikás áhítatából és magyar nyelvű felirataiból, elsuttogott Miatyánkjából.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_6995.JPG" alt="img_6995.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_6859.JPG" alt="img_6859.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mindig is szerettem a forró termálvizek ölelését, itt sem marad ki az élmény. Ejtőzök igazi medencékben, imbolygok a Cserna-mentén kialakított természetes fürdőhelyek kövein, nyakamat masszíroztatom a fali csövekből érkező áldásban, Kneipp-kúrát veszek a jéghideg Cserna és a tűzforró gyógyvíz váltakoztatásával. Sima aszfalthoz szokott lábam óvatosan keresi helyét a kövek és kavicsok víz alatti összevisszaságában, ám kedvesen nyúlnak a segítő kezek, mutatva a helyet a forrás közelében. Herkulesfürdői emlékké válik ez a pillanat is, eltűnnek a nyelvi nehézségek, hiszen mindenki ugyanazért érkezett. A gyógyvizek élvezetéért, amit oly bőségesen ad a völgy, szinte 10-20 méterenként források törnek a felszínre. Vajon milyen lehet ez a hideg évszakban? Lelki szemeim előtt látom már a párafelhőket a Cserna fölött, a sejtelmes ködöt a medencék felett. Őserő árad itt, mindent gyógyító őserő. Jó volt belesimulni, ha csak pár napra is a <a href="http://www.karpatklub.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">KárpátKlub </a>szervezésében. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_6878.JPG" alt="img_6878.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_6739.JPG" alt="img_6739.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_6847.JPG" alt="img_6847.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Csendesen szemlélődő énem boldogan, tágra nyitott szívvel és érzékszervekkel fogadott be mindent a herkulesfürdői 5 nap alatt. Úgy bámultam a fecskék röptét a Szeles-vízesés felett, mint aki most látja őket először, mozdulatlanul ringtam együtt hosszú percekig a rohanó patak hangjaival, szemügyre vettem minden szénaboglyát, és gyönyörködve szemléltem a fehér sziklás hegyoldalt takaró erdőket. Ujjongtam az út menti váratlan forrásokon a zöld mohatakaró között, mohón kortyoltam a kristálytiszta forrásvizeket, és lélegzetvisszafojtva hajókáztam a Dunán. A Nagy és Kis Kazán-szorosok világa nemcsak a vízről, de a levegőből is különleges élmény, gyűrött sziklái, a sziklákon ki tudja miből erőt gyűjtő fák minden méteren elkápráztattak. Csakúgy, mint hajóskapitányunk telefonján a magyar tulipán, a Tulipa hungarica fotója, a sárga virág ugyanis itt nő a sziklákon, egyedül a világon. Alighanem Herkulesfürdő is páratlan a világon, mindazzal, ami volt és amivé lett. Amit mutat és amit sejtet. Amit elvesztett, amit elvesztettünk. A történelem sodor, az idő múlik, ám Herkules szent vizei állhatatosan és bőségben áradnak nekünk is. Ad aquas Herculi sacras. És a Herkulesfürdői emlék már nemcsak <a href="https://www.youtube.com/watch?v=q44mkK80Xwg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">a keringő dallamait </a>jelenti számomra, hanem a Kárpát-medence egy különleges szegletét is a Bánságban, amit egyszer mindenkinek látnia kell, hogy legalább gondolatainkban megőrizhessük.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_6925.JPG" alt="img_6925.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Herkulesfürdői fotómat <a href="https://www.facebook.com/media/set/?set=a.4542078095836391&type=3" target="_blank" rel="noopener noreferrer">itt találod</a><br />Al-Duna képeimért <a href="https://www.facebook.com/media/set/?set=a.4542130229164511&type=3" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ide kattints </a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2021%2F07%2F14%2Fherkulesfurdoi_emlek_133%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2021%2F07%2F14%2Fherkulesfurdoi_emlek_133%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2021%2F07%2F14%2Fherkulesfurdoi_emlek_133%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Herkulesfürdői emlék"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2021/07/14/herkulesfurdoi_emlek_133#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/16627282" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_20210707_141753.jpg
https://szivlenyomatok.blog.hu/2021/04/18/a_csendes_szemlelodes_eve
A csendes szemlélődés éve
2021-04-18T19:30:16+02:00
2021-04-18T19:30:16+02:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Jó ideje mindig ugyanott járok. Nem távoli tájakon, nem dübörgő óceán mentén, nem havas hegycsúcsok lábánál. Bő egy éve itthon sétálok, naponta, hetente vagy amikor úgy ébredek. És be kell valljam, még soha nem éreztem ennyire itthon magam. Sárvár, gyökerek és szárnyak… Így volt ez mindig is, szülővárosom szerepe, értéke meghatározó az életemben, ám a rendkívüli idők rendkívül erős gyökereket növesztettek bennem. Mély, erős, kitéphetetlen gyökereket, amelyek megtartanak.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/and_2909.JPG" alt="and_2909.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /> <br />Amikor végleg levethetem majd a maszkomat, és a múlt homályába tűnik szépen lassan ez az embert próbáló, történelmi időszak, én akkor arra szeretnék emlékezni, hogy ez volt az az év, amikor ezernyi láthatatlan szállal kapcsolódtam a természethez, szülővárosom zöld szigeteihez. Amikor másképp sétáltam, amikor megtanultam másképp sétálni. Másképp nézni, másképp figyelni, másképp kapcsolódni. Együtt lépni és lélegezni a természet körforgásával, rácsodálkozni a jelen pillanat gyönyörűségére, megismerkedni mindazzal, ami már fél évszázada körülvesz itthon. Körülvett, itt volt, tudtam róla, ám ilyen közel még soha nem kerültem hozzá. Hogy is szólnak Radnóti sorai? - „S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom…” Ha még mindet nem is, de igyekszem…</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/and_2951_1.JPG" alt="and_2951_1.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Várpark, Csónakázó-tó, Vadkert, Kiránduló-erdő, Arborétum. Néha mind együtt, máskor csak valamelyik. De mindig ugyanott, immár a második tavaszon. Szelíd izgalommal, bennem szépen lassan szétáradó mosollyal indulok utamra, a kiszabadulás tiszta lélegzetével. Csendesen szemlélődöm, figyelek, hogy tetten érjem a folyamatos változást, az újjászületést, a természet körforgását. Észlelem, hogy a télen alaposan megvékonyodott mocsári ciprusok törzse végre vastagszik, megtelik élettel, sőt bújnak már a levélkék is. És látom az apró tavaszi újszülöttekben a késő őszi égővörös lombokat és a vörösesbarna levélszőnyeget is… Tanúja lehetek életéve folyamatának, hiszen a szemem előtt zajlik. És végre van rá szemem és szívem. Mekkora ajándék ez, nagyon hálás vagyok érte.<br /><br /><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_20210418_080101.jpg" alt="img_20210418_080101.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_20201114_110120.jpg" alt="img_20201114_110120.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Már tudatosan figyelem, hogy a kedvenc platánjaim még óvatosak a rügyeikkel, hogy a fű egyre üdébb és tele van apró virágokkal. Megszámolni sem tudom, hány feketerigó mellett lépkedhetek el zajtalanul, hány madárka trilláját hallgatom csendesen álldogálva a fák alatt. Tavalyról már tudom, hol melyik fa virágzik majd egymás után a tó partján, és melyik fa alatt várható az előző évben felfedezett kontyvirág felbukkanása. Soha meg unom bámulni a tükröződéseket az arborétumi tó felszínén, és mindig meglátogatom Arnoldot is, aki tisztességes nevén Pinus Negra Arnold, a feketefenyő. Mióta felfedeztem nevét a kis táblácskán, ő nekem csak Arnold. Vagyis a két Arnold, hiszen hármasban élnek egy kupacon egy sejtelmes hangulatú tiszafával ott az ERTI épület közelében. Immár ők is olyan fontosak nekem, mint a két öreg Tölgy az elképzelhetetlen ötszáz éves történetével.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/and_3067.JPG" alt="and_3067.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/and_3311.JPG" alt="and_3311.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ismeretlen ismerős volt számomra a sárvári természet, ám mára egyre több barátom van közöttük, akit megismertem és akit rendszeresen meglátogatok. Mert mindig van kit meglátogatni, megnézni, hol tart éppen a kibontakozásban, átmelegedett-e már a törzse egy jó kis faöleléshez. Elámulok a Kresz-parkban álldogáló hatalmas cseresznyefa-menyasszony szépségén és évről évre elégedettséggel tölt el a vízben álló fatörzseken szárba szökő élet. Télen papírra vetem az öreg tölgyek ága-bogát, nyáron alájuk bújok a leveleken át magamon érezni a nap fényét, ősszel megkeresem a legizzóbban vöröslő fát. Sietek a napkelte elé, és addig maradok, amíg a telihold fénye felragyog az égen.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_20210228_173454.jpg" alt="img_20210228_173454.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Csendben szemlélődöm. Mindig csendben. Nincs szükség szavakra. Na jó, néha egy kis dudolászás belefér, de az a boldogság hangja. Kikívánkozik, és én hagyom, adom, annak, aki hallja. De a figyelem csendes. Teljességet kíván, odafordulást és kíváncsiságot. Amikor sétálok, mindig ugyanott, szülővárosom zöld szigetein, a teljességet érzem. Erős gyökereket és lassan újra kinyíló szárnyakat.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2021%2F04%2F18%2Fa_csendes_szemlelodes_eve%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2021%2F04%2F18%2Fa_csendes_szemlelodes_eve%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2021%2F04%2F18%2Fa_csendes_szemlelodes_eve%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A csendes szemlélődés éve"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2021/04/18/a_csendes_szemlelodes_eve#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/16505360" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/and_2909.JPG
https://szivlenyomatok.blog.hu/2020/12/26/a_karacsonyi_dio
A karácsonyi dió
2020-12-26T13:20:00+01:00
2020-12-26T13:20:00+01:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Amikor advent derekán alaposan bevásároltam a kopogós, héjas dióból az egyik szupermarketben, mondván, kell az a karácsonyi sütikhez, nem tudtam, hogy az idei karácsony legszebb időszakát élem meg diópucolás közben. Módszeresen álltam neki a feladatnak. Az anyai örökségből hozzám került ügyes kis diótörő szerkezettel szépen megroppantgattam egy nagy tálra való diót, majd annak rendje és módja szerint, befőttesüvegbe gyűjtögettem a gyönyörű dióbelet. Aki pucolt már diót, tudja, hogy ez a folyamat meglehetősen lassú, időigényes, főleg, ha több sütemény adagra valót szeretnénk előkészíteni, megszabadítani kemény csonthéjától. <br /><br /><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_20201226_103429.jpg" alt="img_20201226_103429.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br />Időm is, kedvem is bőven volt e nemes feladatra, pucolgattam hát a karácsonyi diót, több órán át. És közben valami történt. Egymás után bukkantak fel gyerekkorom karácsonyi emlékei… Ott ültem újra a konyhaasztalon, ünnepi ruhácskában, miközben Édesanyám a fehér magasszárú cipőt húzta a lábamra. Újra hallottam a karácsonyi csengő csilingelését a zárt dupla szárnyú ajtók mögül. Újra ott álltunk a nagyon nagy családdal, szépen körben a középső szobában, és énekeltük a Mennyből az angyalt. Eszembe jutottak azok a karácsonyok, amikor nekünk, gyerekeknek produkciót is kellett előadnunk. Furulyáztunk, zongoráztunk, öcsém néha trombitált is. Forgott a bakelit a régi lemezjátszóból, és nagy volt a sürgés-forgás. Napokig tartó rokon látogatásokkal teltek a régi karácsonyok, oly sokan ültünk nap mint nap a mennyezetig érő karácsonyfa körül. <br /> Amíg kezemmel automatikusan a diót pucolgattam, lelki szemeim előtt szépen sorban elsuhantak azok az arcok, azok a kedves tekintetek, nagyszüleim, szüleim emléke. Gyerek voltam újra diópucolás közben, boldog gyerek, miközben életem első karácsonyára készültem az Édesanyám nélkül. Óh, mennyit könyörögtem neki az elmúlt években, hogy ne süssön meg minden süteményt, hagyjon valamit nekem is!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_20201226_111333.jpg" alt="img_20201226_111333.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Akkor nem értettem, nem érthettem, de mára már enyém is a karácsonyi dió misztériuma. Sütit sütni a családnak, asztalra varázsolni az évtizedes családi hagyományokat karácsony ünnepén kiváltságos feladat és egyfajta felelősség. A vanilliáris kifli – ahogy kisgyerekként neveztem -, a karamellás darapuding, a sonkás töltött kifli, a citromkarika, a zölddió likőr hagyományának megőrzése amolyan szeretet-küldetés. Megtapasztalni, megtanulni és átadni. És most eljött az idő, a nekem rendelt idő ebben a különleges időtlenségben. Rangidős nagymamaként, édesanyaként enyém a családi hagyományőrzés nemes feladata. Méltó vagyok rá, és képes vagyok rá, hiszen tőlük tanultam, Mamitól és Anyámtól, öntött el az érzés, egy boldog, felemelő, égig érő áhítat. Könnyekkel a szememben, a lélekrendező diópucolás közben a teljesség végtelen békéjével a szívemben vettem át idén karácsonykor a stafétát, és csak sütöttem, sütöttem és sütöttem. Teljes odafigyeléssel, szívemben drága anyáim emlékével, szemem előtt kézzel írt receptes könyveik bejegyzéseivel, lelkesen és boldogan adtam át magam az élménynek és adtam meg minden napnak a maga sütijét karácsony előtt, hogy aztán a beléjük gyúrt szeretet ott lehessen gyermekeim, kisunokám és testvérem karácsonyi asztalán. Közben még most is érzem, hogy Ők ott fent büszkék rám, pedig köszönni valóm nekem van. Nekik, no meg a karácsonyi diónak.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2020%2F12%2F26%2Fa_karacsonyi_dio%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2020%2F12%2F26%2Fa_karacsonyi_dio%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2020%2F12%2F26%2Fa_karacsonyi_dio%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A karácsonyi dió"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2020/12/26/a_karacsonyi_dio#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/16357952" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_20201226_103429.jpg
https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/12/31/szilveszteri_kuncogas
Szilveszteri kuncogás
2019-12-31T19:21:08+01:00
2019-12-31T19:21:08+01:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p style="text-align: justify;">Csak nézem a poharamba töltött pezsgő vidáman táncoló buborékjait és kuncogok. Szinte szétfeszít a hála és az öröm, amit ma, 2019 utolsó óráiban érzek. Kuncogok. Pajkos örömmel, derűs boldogsággal, fülig érő mosollyal. Kuncogok. Nincs rá jobb szó, amiben benne lenne az a cinkos összekacsintás a búcsúzó évvel, amit most érzek. Már hajnalban így ébredtem, a lelki szemeim előtt pergő emlékfilmmel, mintha a láthatatlan Mindenség – oh, köszönöm – jelezne, hogy bizony eljött a számvetés ideje. Ám legyen!</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/new-years-eve-4727013_1920.jpg" alt="new-years-eve-4727013_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">2019. Az év, ami örökké fénylő történésekkel vonul be életem sztorijába. Nézem a pezsgőben még mindig felfelé vonuló buborékok szép ívét, és sorra bukkannak elő 2019 legkedvesebb eseményei. Első unokám születése, mindhárom gyermekem házasságkötése – állnak a képzeletbeli lista élén, életre szóló következményekkel, hiszen nagymamává és anyóssá válni bizony feladat. Sok gyakorlást, néminemű éleslátást, finom érzékeket és a támogató szeretet minden formájának bevetését igényli. Így hát figyelek, mértéket tartok, ügyeskedek és hát persze nagyon élvezem új szerepköreimet, amelyekben – hála a 3 gyereknek – egyszerre több fronton is gyakorolgathatok.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/dsc_0753.jpg" alt="dsc_0753.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Utazások. Jordánia, Szlovénia, Albánia, Azori-szigetek és Erdély, háromszor is. Ha lehunyom a szemem, tágra nyitott szemekkel sétálok a jordán sivatag meghökkentő sziklaformációi között, próbálom befogadni Petra romváros időtlen szépségét, iszapolok a Holt-tengerben, újra és újra úszom az Atlanti-óceánban. Hallom a hullámok dübörgését, érzem a fekete lávakövek forróságát, és ott lebegek az óceán tetején. Áldom az életem az Azori-szigetek őserdei termálmedencéiben, és könnyeimet nyelem a kalderák túraösvényein. Felejthetetlen magasságokba emelkedem a csíksomlyói kegytemplomban énekelt Ave Maria alatt, rég nem tapasztalt béke száll meg az ezer virágtól illatos gyimesi kaszálóban lépkedve. Vágyódva nézem a székely táncrend lépéseit, és eszembe jut Torockó. A szívnyitogató Torockó. A Székelykő láthatatlan hídjai írásomat viszontlátom az Indexen, és lelki szemeim előtt őszi aranyfényben tündökölnek Erdély dombjai, völgyei. Újra megkongatom a bledi harangocskát, ott araszolok a plitvicei tavak között és hallgatom az esküvői népzenét a szlovén tengerparton. Figyelem a népeket az albán tengerparton és élvezem a frissen készített tengeri étkeket… Rendkívül sok élményt gyűjtöttem, sok-sok tapasztalást és gyönyörűséget magamba szívtam. És boldogan észleltem magamon, hogy szeptember végén, Szlovéniában, már minden ottani élmény emlékeztetett egy másikra, életben és érzésben tartva utazásaim legszebbjeit. </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2452.JPG" alt="img_2452.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Az év, amikor bátor döntésem után visszakaptam éleslátásomat. Most jött el az ideje, hogy felfedezzem a szemüveg nélküli világot, nemcsak kicsiben, de nagyban is. Nagyban? Óriásiban! Mert ha jelzőt kellene biggyesztenem a búcsúzó év elé, akkor az a Felfedezések éve lenne. Országokat, embereket, kultúrákat, tengereket, óceánokat, erdőket, fákat fedeztem fel, s velük együtt a bennem született érzéseket. Sejtem, miből kell jövőre kicsit több, és érzem, miből lenne elég jóval kevesebb is. Hálás vagyok a kis iránytűért, ami bennem dobog, figyelek rá, hogy lendületes és szenvedélyes Kosként ne vesszek el szerteágazó vágyaim között, hogy megleljem a nekem való értéket és mértéket. Hálásan nyugtázom és köszönöm az olvasás gyönyörűségét, végre ismét úgy és annyit olvasok, mint ifjabb koromban, tudjátok, olyan „sehallselát” üzemmódban falom a könyveket egymás után. És próbálok türelemmel lenni az olvasmányok és mindenféle élmények nyomában járó tudásszomjjal. Néha annyira jó lenne többet tudni, a fákról, a zenéről, a művészetekről, a kultúrákról, a világról…<br />Hogy mit hoz 2020? A vágyak megszülettek, még szitálgatom a javát, hiszen nem lehet egyszerre dolgozni, utazni, énekelni, újra zongorázni, erdőt járni, az erdő gyógyító erejét tanulni, Balatont körbejárni, Erdélybe hazajárni, nagy fákat ölelni, Fertő tavat körbebiciklizni, Mátrában túrázni, családfát kutatni, angolul tanulni, unokát babusgatni, fél könyvtárt kiolvasni, koncertre járni, festményekben gyönyörködni, sütit sütni, álmodozni, barátnőzni, semmit tenni, csak lenni, majd hálásan és boldogan pezsgőt bontani. Vagy mégis?! Jövő ilyenkor elmesélem…</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/and_2951.JPG" alt="and_2951.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F12%2F31%2Fszilveszteri_kuncogas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F12%2F31%2Fszilveszteri_kuncogas%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F12%2F31%2Fszilveszteri_kuncogas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szilveszteri kuncogás"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/12/31/szilveszteri_kuncogas#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/15378156" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/new-years-eve-4727013_1920.jpg
https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/10/29/berce_templom_volgye_szentely_az_osz_utolso_aranyfenyei_erdelyben
Bérce templom, völgye szentély. Az ősz utolsó aranyfényei Erdélyben.
2019-10-29T13:08:30+01:00
2019-10-29T13:08:30+01:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Nem is olyan régen olvastam valahol, ha elfogadással, élvezettel és lelkesedéssel teszünk valamit, akkor nagy eséllyel jó úton járunk. És ha még a nagybetűs Hála is felsorakozik a számomra elég meghatározó érzések közé, sőt szépen a sor elejére, akkor abból akár csoda is születhet. Akár hiszitek, akár nem, szó szerint így jártam én ezzel az őszi erdélyi utazással. <br />Annak ellenére, hogy már tavasszal jelentkeztem, később más elfoglaltságok miatt le kellett mondanom, aztán amikor újra szabad lettem, már csak várólistára kerülhettem. Teljes elfogadással tettem a dolgom, sebaj, majd megyek jövőre érzéssel a szívemben, aztán egyszercsak, már nem várva, röpke másfél nappal az indulás előtt, csörgött a telefon. Hogy megüresedett egy hely. Hogy beugrok-e… Nem tudtam nemet mondani. Béugrottam :-) Pár percig hallgattam szívem igencsak hangos dobbanásait, a meglepetés és az öröm lélekmuzsikáját, aztán serényen intézkedni kezdtem, szállás, munka, utazás, pakolás…1000 km azért 1000 km. Talán ismeritek is ezt az idézetet: "Még ha ezért valamit félbe is kell hagynod, szentelj időt arra, hogy leülj és figyeld, ahogy az erdő színeket vált."</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_5170.JPG" alt="img_5170.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_5194.JPG" alt="img_5194.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /><br />És ott ültem alig másfél nap múlva hajnalban egy buszon Erdély felé. A kelő nap fényében fürödve végigfutott bennem a hála, és felvillantak az utamat kísérő apró kis csodák, hogy a vonatkésés ellenére megvárt a csatlakozó busz, hogy last minute megérkeztek azok a feladatok, amiket amúgy az utazás pár napja alatt kellett volna megcsinálnom, hogy éppen egyik családtag sem szeretné a hétvégét a családi fészekben tölteni, hogy ott lehetek, ahová talán egész évben vágytam. Őszapó ölelésébe Erdélyben, melynek „Bérce templom, völgye szentély”. <a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/05/20/a_szekelyko_lathatatlan_hidjain" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Tavaszi</a> és <a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/06/30/konnyfakaszto_mosolycsalogato_szekelyfold" target="_blank" rel="noopener noreferrer">koranyári túráim</a> után már tudom, hogy „valami van nálunk a levegőben”, valamilyen áhítatos nyugalom, egyszerű szépség, romlatlan derű és embert térdre kényszerítő természeti szépségek.<br /> Igen, egész évben ide vágytam, mert ősszel minden egészen más, mint egyébkor. A természet a legnagyobb tanítómester, és az őszben nagy tudások rejtőznek. Ezért siettem én ide, hogy betakarítsak, elcsendesítsek, elraktározzak, feltöltsek. Testemet és lelkemet, minden sejtemet, minden gondolatomat, egész valómat betöltsem ezzel a bizonyos őszi erdélyi hangulattal. Jelentem, tele az éléskamrám, a lelki éléskamrám, és el is mesélem a receptet, hátha Nektek is kedvetek kerekedik egyszer hozzám hasonlóan Erdélyben készülni a hosszú télre.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_4939.JPG" alt="img_4939.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_4949.JPG" alt="img_4949.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /><br />Torockó meleg öleléssel fogadott. Öleléssel, igen! Gondoljatok csak bele, ha álltok ott a főtéren, a forrás előtt, a körben sorakozó házacskák között, vagy a Székelykővel szemben, a Kőfarka és a nem tudom, hogy hívják másik nyúlvány között, hát nem szélesre tárt ölelő karok között érzitek magatokat? Ugye, hogy igen? A kispadon üldögélő nénik és bácsik derűje, a házak kéményéből felszálló füst illata, a hatalmas ponyvákon és kis fonott kosarakban pihenő idei dió, a házak előtt gondosan össze kupacolt avar, a minden a helyén van és minden rendben van érzés könnyeket csalt a szemembe. Méltóság és fegyelem van itt szeretetbe csomagolva, minden pont az, ami. Annyi, amennyi, és akkor, amikor annak ideje van. Őszapó rendet követel, behúzódást, betakarítást, felkészülést, rendbe rakást. Ahogy bent, úgy kint, mert hogy is lehetne másképp?! Ha ezt megérzed, és a természettel együtt készülsz a téli pihenőre, nem lehet baj a hosszú téli esték harmóniájával sem.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_5008.JPG" alt="img_5008.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_5159.JPG" alt="img_5159.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /><br />A következő alig három napban az Ordaskő környékén, a Hétlétrás vízeséshez vezető erdőben és a Törcsvári szorosban bebocsátást nyerhettem Őszapó igazi birodalmába. Ahol így október utolsó napjaiban már egyre visszafogottabb a lombok színe, bár néha a napsugár egy-egy kacér kacsintására még felragyognak az aranysárgák és a bíborok. Ahol a dombok lankáin szemed tágra nyílik, szád mosolyra húzódik a meleg fények játékán, a messzeségben feltűnő Magasságosok pedig valahova nagyon messzire visznek. Meg-megállsz egy kanyarban, hogy megállítsd a pillanatot: a békésen legelő tehenek nyakában szelíden muzsikáló kolompok koncertje a lelkedig hatol. Csend, aranyfény és lágyan csilingelő kolompok. Lépni se tudsz, nem is akarsz. Maradnál. Sokáig. Ameddig csak lehet. Lehunyod a szemed, és az érzés a helyére kerül. Talán lelked felső polcára, hogy legyen helye Őszapó következő ajándékának is.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_5164.JPG" alt="img_5164.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_5195.JPG" alt="img_5195.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Szurdokban és patakvölgyben gyűjtheted be másik téli muníciódat, a mindent át és tisztára mosó, csobogó víz hangját. Nagy kedvencem csak állni a pajkos csermelyek vagy életerősen rohanó patakok mellett, megpihenni, ha úgy tetszik, meditativ állapotban maradni. Beleállni a hangba, és hagyni, hogy a víz hangja mindent vigyen. Ne maradjon más gondolat, se ilyen, se olyan, csak a kristálytiszta vízhang. És ha még olyan szerencséd is van, hogy a soha véget nem érő csobogás mellé még a Nap is süti az arcodat odafentről, és van egy öreg fa a közelben, aminek hátadat döntheted, mert megtart, köszönd meg az áldott időt, és élvezd, amíg csak tudod. Benned marad, nem múlik el, emlékezni fogsz rá, ahogy most e sorokat írva én is tisztán újra tudom élni ezeket a pillanatokat, amikor ott Erdélyben magamba zártam a patakok kedves csobogását.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_5090.JPG" alt="img_5090.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_5116.JPG" alt="img_5116.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /><br />Óh, igen, a hangok világa nekem mindig varázslat. Nemcsak a vizek, hanem a frissen hullt avar ropogását is lélegzetvisszafojtva éltem meg idén ősszel Erdélyben. Citromsárgán, rozsdabarnán hevertek a fák alatt, olyannyira frissen landoltak a földön, hogy harsány ropogás kísérte minden léptem. Ugye, gondoljátok, hogy nem siettem? Hogy megadtam a módját, hogy alaposan kiélvezzem ezt a ritkán hallható, de nagyon természetközeli hangot? A nedves avar egész télen befogadja lépteinket az erdőben, no de a frissen hullott leveleken járni egyedülálló érzés, különleges hangélmény. Akárcsak a száraz levelek hullása a fáról. A makk finom kopogását ismerjük, a toboz hullásában is gyönyörködtünk már sokat, de amikor tetten éred, ahogy az elfáradt levélke éppen megválik fa anyácskájától, és leheletfinoman ejtőzve, alig hallható sóhajjal adja meg magát sok kis testvérkéjével az ősznek, akkor bizony megállsz. Földbe gyökerezik a lábad. Nem mozdulsz. Hegyezed füled, és szomorkásan, de az élet körforgását elfogadva leszel tanúja az elmúlásnak. Ilyenkor csendben maradsz, mert szép és egyszerű, amit a természet éppen tanít Neked.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_5053.JPG" alt="img_5053.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_5122.JPG" alt="img_5122.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /><br />Majd mész pár kilométert, és egy napfényköntösbe öltözött nyírfa alatt az elmúlás legpazarabb csodáját tapasztalhatod meg. Aranyfényű leveleket kavar le a játékos szellő a fáról, és Te beállsz a gyorsan fogyó lombok alá. Fülig érő mosolyod és szélesre tárt karjaid boldogan fogadják a rád hulló aranyesőt. Még soha nem volt részem ilyen pompában, szinte táncra is perdültem nagy boldogságomban ott a fa alatt. Orromon egyensúlyoztam a rápottyant aranysárga levélkét, és az élményt a legeslegkülönlegesebb csemegék dobozába rejtettem. Nem lesz ott egyedül. Vele lesz a Bikfalván csodált csillagfényes éjszaka élménye, a völgyekben és az erdők alatt észlelt hajnali köd tejfehérsége, a domboldalakon szinte őrzőként magasodó, egyenes derekú fenyők és más magányos famatuzsálemek emléke, az alkonyat előtti árnyékok játékossága, a Hétlétrás vízesés fölött kidőlt fa cserzett kérgének megnyugtató tapintása, és Csöndbácsi érezhető, tapintható, hallható jelenléte. Fontos dolgok ezek, nagy ajándékok. Már nem is tudok meglenni nélkülük, villan belém, de hiszen nem is kell, érkezik azonnal a válasz odabentről, annyira bennem és velem vannak. Köszönöm, őrzöm, jövő tavaszig mindenképp...</p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_5199.JPG" alt="img_5199.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_5160.JPG" alt="img_5160.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Fotógalériámat itt találod a <a href="https://www.facebook.com/marianna.meszaros.1/media_set?set=a.2801393843238167&type=3" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Facebook oldalamon </a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F10%2F29%2Fberce_templom_volgye_szentely_az_osz_utolso_aranyfenyei_erdelyben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F10%2F29%2Fberce_templom_volgye_szentely_az_osz_utolso_aranyfenyei_erdelyben%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F10%2F29%2Fberce_templom_volgye_szentely_az_osz_utolso_aranyfenyei_erdelyben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bérce templom, völgye szentély. Az ősz utolsó aranyfényei Erdélyben."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/10/29/berce_templom_volgye_szentely_az_osz_utolso_aranyfenyei_erdelyben#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/15270432" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_5170.JPG
https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/07/28/azori_osero_ahol_az_elet_kezdodik
Azori őserő. Ahol az élet kezdődik.
2019-07-28T19:16:52+02:00
2019-07-28T19:16:52+02:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Az Azori-szigetekre készülődve azt hittem, a világ végére megyek. Aztán csak egyetlen nap kellett, hogy rádöbbenjek. Az élet itt kezdődik. Őserő, esszenciális őserő az, amit itt megérezhet az ember lánya. A tűz, a víz, a szél, a kövek, a színek, a fények, a hangok, a növények és a csend olyan elementáris erejű összhangzattana fogadott az Atlanti-óceán közepén, nagyjából 3600 km-re Budapesttől, az európai, az afrikai és az amerikai kontinens ölelésében, amit szeretnék még nagyon sokáig őrizni a szívem mélyén. Ott, ahol az életre szóló, meghatározó, gyönyörűséges pillanatokat őrzi az ember. Arra vágyom, hogy még évek múlva is úgy emlékezhessek, ahogy most emlékezem…<br /><br /><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3044.JPG" alt="img_3044.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /><br /><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_4030.JPG" alt="img_4030.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /><br />Ha lecsukom a szemem, először az Atlanti-óceán felett, a látóhatár vonalában felsorakozó felhőcsíkot látom. Mint egy gyöngysor, kedvesen keretezi a kék ezernyi árnyalatában tündöklő nagy vizet, amit a kilenc sziget szinte minden pontjáról jól látni. Aztán felhők úsznak be a képbe, gyors mozgású fehérek és lustán elterülő szürkék, majd függöny-szerűen érkezik az égi áldás, nem egyszer orkán erejű, fütyülő, süvítő széllel és akkora szivárvánnyal körítve, amit mi, szárazföldi népek itthon aligha láthatunk. Hallom a hullámok robaját, és emlékszem, ahogy a parti kövekhez csapódva több méter magasra is felcsapnak. Vigyázat! A hullámszínház fény- és hangjátéka gyorsan függést okoz, egyszerűen nem lehet betelni vele, sosincs vége, jön és megy, csapkod, sodor, fordul, robban és visszahúzódik.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3418.JPG" alt="img_3418.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_4039.JPG" alt="img_4039.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Emlékeimben aztán úszom, benne az Atlanti-óceánban. Fekete sziklák övezte vadregényes fürdőhelyeken, ahová szinte úgy kell bemászni vagy behajózni. Valószínűtlenül, leírhatatlanul gyönyörű helyeken, nehezen megfogalmazható érzéssel a lelkemben. És az óceán szeret engem, ezt érzem, ahogy lassú tempókkal a ki tudja milyen mély vízben próbálom felfogni, hol is vagyok és mit is csinálok. Úszom az Atlanti-óceánban. És az óceán megtart, érzem az erejét és érzem, mennyire más ez az érzés, mint amit eddig a más tengerekben éreztem. Az Égei megölelt, a Fekete átmelegített, az Adria a tisztaságával nyűgözött le, a Holt-tenger pedig sós lebegéssel ajándékozott meg. Az Atlanti-óceán. Fekete lávakövek, beszédes formájú sziklák, fekete homokos partok, magas kilátókból, miradurókból csodált hullámtöréses partok. A mindent átszövő és meghatározó nagy kékség, fehér fodrokkal és hullámokkal tagolva. Ringat, kedvesen, de határozottan, ahogy kis kompokon és nagy katamaránon próbálunk közlekedni a szigetek között. És ha úgy gondolja, bizony egyetlen hajót sem enged kifutni. Ilyenkor teljesen átveszi a hatalmat, ez a nagyok – a víz és a szél – játéka, ember ilyenkor csendben és nyugton marad. Csak hallgat és vár. Kivár, amíg Őóceánsága újra fogadóképes lesz.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3995.JPG" alt="img_3995.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3981.JPG" alt="img_3981.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_4042.JPG" alt="img_4042.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3832.JPG" alt="img_3832.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /><br /> A kékek után a zöldeket, az azori zöldeket idézem meg emlékeimben. Nincs fotó, ami vissza tudná adni a fekete lávakövek között sütkérező szőlőtőkék, az újszülött pálmalevelek, a hegyoldalakban húzódó őserdők, a fatörzseket borító vastag moha, a kráterek, calderák peremét szegélyező buja zöldek árnyalatait. Retinába kell égetni, ez az egyetlen próbálkozás. Csinálhatunk több ezer fotót is akár, de az azori tájak zöldjét ott és akkor kell csodálni. Minden méteren, minden lépésnél, minden irányban és mindenféle fényben. Az élet színe. Nyugalmat áraszt és megmosolyogtat. Nagyra nyitja a szívedet, és megtölti a harmónia és a szépség érzésével. A koromfekete lávakövek tetején kikacsintó apró zöld növénykék pedig folyton eszedbe juttatják, hogy az élet bizony élni akar…</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3952.JPG" alt="img_3952.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3233.JPG" alt="img_3233.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3238.JPG" alt="img_3238.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Kékek és zöldek. Külön is szépek, de együtt?! Eláll a szavad a zöld bokrokon virágzó kék hortenziák láttán, szemedet tágra nyitva haladsz az úttesten, melyet mindkét oldalon 2-3 méteres virágzó hortenzia sövény keretez. Mintha ünnepi virágdíszbe öltözött volna az utca, hogy téged kísérjen az oltárhoz… ilyesmi gondolataim támadtak, amikor kilométereken át haladtunk a gyerekfej nagyságú virágokkal szegélyezett úton. A földre szórt rózsaszirmok ehhez képest …</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3199.JPG" alt="img_3199.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Sete Cidades. A Kék-tó és a Zöld-tó. Ha csak egyetlen érzést őrizhetnék meg a szívemben életem végéig, akkor az ez az élmény lenne. Séta fent a krátertavak peremén, órákon és kilométereken át, ahol az ösvényt őserdők szegélyezik. Kilátók, ahol szokatlanul csendesen szemlélődnek az emberek. Odabent sűrű csend és vadon. Őserdő. Érintetlen természet. Nem úszom meg könnyek, sőt zokogás nélkül. Mélyen érint a hely, amit a világ legerősebb energia pontjai közé sorolnak. Az Ollantaytambo ilyen Peruban, olvasom egy leírásban. Gyújtópont – jut eszembe egy szó, ami talán közelebb visz az érzéshez. Napfonat csakra, sugárzó életerő, tüzes energiák, élni akarás, tettvágy, Kos-Mérleg tengely. Mit is mondhatnék még?! Hogy itt a helyem? Hogy ez az én helyem? És ha arra gondolok, hogy a kék szemű királylány és a zöld szemű pásztorlegény szerelméről, a két tó történetéről évekkel ezelőtt olvasott legenda vitt el az Azori-szigetekre, akkor – ahogy életemben többször -, újra rájövök, hogy nincsenek véletlenek. Hogy a legtöbb turista ezekből a tavakból semmit nem lát a köd miatt? Hát én láttam bizony, kristálytiszta napfényben ragyogva mindkét tavat, a Lagoa verde zöldjét és a Lagoa azul kékjét. Végtelen hála és köszönet lakozik bennem ezért az élményért és ezekért az érzésekért. Mindig boldog vagyok, ha megérezhetek valamit abból a csodából, ami körülvesz minket ezen a bolygón.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3438.JPG" alt="img_3438.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3449.JPG" alt="img_3449.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3450.JPG" alt="img_3450.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3672.JPG" alt="img_3672.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /><br /> Elcsendesedő lelkem, becsukott szemem következő emléke Furnas, a világ egyik termálforrásokban leggazdagabb része. Nézem a földből feltörő, közel 100 fokos termálvizet, a több méteres páraoszlopokat, a benne eltemetett ételt, a cozidót. Nyelvemen érzem az ízét, a föld melegétől megpuhult húsok és zöldségek zamatát. És a furnasi csúcsélmény, a termálvizes fürdőzés az őserdőben, kövekből kirakott medencékben. Csukott szemmel, mosollyal az arcomon lebegek a 39 fokos vízben, és megállítom a pillanatot. Érzem, ahogy a medencébe folyamatosan beömlő víz végig simítja a testemet, ahogy a nap csókolja az arcomat, és ahogy elönt a boldog megelégedettség. Karom alatt melegít a kő, szabályosan fürdőzöm a boldogságban, a vízsugár kellemes csobogását hallgatva. Csúcsélmény, öt elemes csúcsélmény. Legyen részem benne még sokszor!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3282.JPG" alt="img_3282.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3254.JPG" alt="img_3254.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3947.JPG" alt="img_3947.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3889.JPG" alt="img_3889.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3933.JPG" alt="img_3933.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3856.JPG" alt="img_3856.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Szeretnék még sokáig emlékezni a Faial szigetén látott újszülött földnyelvre, amit a Capelinhos vulkán 1957-ben szült a bolygóra, San Jorge szigetén a végtelenbe nyúló hosszú sziget menti lélegzetelállító rálátásra, Pico vulkánra, akit láttam felhő sipkában, felhő sálban, meztelenül, sőt felhő köténykében, de sűrű felhők mögé bújva is. Jó lenne visszaidézni a Terra Nova park hatalmas famatuzsálemeit, a fekete-fehér házikókat, a piros vagy narancs színű ablakokat és ajtókat, a fekete lávakőből rakott teraszokat, a kék hortenzia sövények mögött legelő teheneket, a hajnalonta koncertező madarakat, a kagylók és halak ízét, a picoi fehérborok zamatát. Nagyot kacagni azon, amikor az őserdei túra során nyomomban futott a baromfiudvar népe, látni a vendéglős szemében az örömet, amikor a hely specialitását, a vörösborban elkészített octopust rendelem. Boldogan fogadnám el újra és újra a nehéz túraösvényen velem szemben érkező turisták készségesen segítő mozdulatát és mosollyal körített kedves köszöntését. Óh, de nagyon hallanám újra az egyik ház nyitott ajtajából kiszűrődő hangos énekszót és a kikötőben várakozó fiatal lányok kisgitárral kísért énekét, és bizony lelassítanám azt a helyi autóst, aki az egyik gyönyörű fasorban lehúzott ablakkal, zsigerig ható portugál zenét hozott magával. Énekelnék újra Kodály Esti dalt a sziporkázó csillagok alatt, és kávéscsészémmel a kezemben várnám a felkelő napot. Remélem, sokáig emlékezni fogok az afrikai fenyőkre, amelyek magányosan, nagyon-nagyon magasra nőve őrködnek a szigeteken. Olyan tökéletes formákat öltve, amit csak akkor hiszel el, ha saját szemeddel látod. És így van ez mindennel, amit az Azori-szigeteken láttam,hallottam, átéltem és tapasztaltam. Itt minden több, mint amit gondolsz róla. Sokszorosa. Élményben, érzésben is. Őserő. Azori őserő. Az Élet gyújtópontja. Már csak egyetlen költői kérdés motoszkál bennem... no, de innen hogyan tovább... Abban bízom, mire elfogy az a kis üvegcse azori esszencia illóolaj, amit magammal hoztam, addigra kitalálom...Addig pedig emlékezem, csak behunyom a szemem, elcsendesedem, és hagyom, hogy az emlékbe hozott érzések eltöltsenek. Köszönöm. Obrigada, Azores! Adeus, Azores! <br /><br />További fényképeimet <a href="https://www.facebook.com/marianna.meszaros.1/media_set?set=a.2617082141669339&type=3" target="_blank" rel="noopener noreferrer">itt találod</a></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3876.JPG" alt="img_3876.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F07%2F28%2Fazori_osero_ahol_az_elet_kezdodik%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F07%2F28%2Fazori_osero_ahol_az_elet_kezdodik%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F07%2F28%2Fazori_osero_ahol_az_elet_kezdodik%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Azori őserő. Ahol az élet kezdődik."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/07/28/azori_osero_ahol_az_elet_kezdodik#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/14983924" border="0" /></a><br /></p>
0
Az Azori-szigetek csodái
Őserő, esszenciális őserő az, amit itt megérez az ember lánya. Gyújtópont. Az Élet itt kezdődik. Tapasztald meg!
https://szivlenyomatok.blog.hu/media/image/img_3418.JPG
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_3044.JPG
https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/06/30/konnyfakaszto_mosolycsalogato_szekelyfold
Könnyfakasztó, mosolycsalogató Székelyföld
2019-06-30T18:38:49+02:00
2019-06-30T18:38:49+02:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Akkor futotta el a könny a szememet először, amikor Székelyvarságon az asztali áldás mellé olyan szívbéli ölelést is kaptam kora reggel a vendéglátónktól, mintha ezer éve ismernénk egymást. A székelyderzsi unitárius templomba lépve azonnal, szinte meglepetésszerűen ereszkedett homály a tekintetemre az égi kék hangulat láttán, és bizony kellett kis idő, hogy kristálytisztán lássam, amit látnom kell. A Madarasi-Hargita ködbe burkolózó kopjafái között nehezen szólaltak meg a Székely himnusz sorai bennem a torkomban összegyűlt könnyek miatt, majd a Csorgókő vízesés feletti tisztáson Wass Albert Angyalok tisztására leltem. Megálltam, és az arcomon végig gördülő könnycseppek kíséretében megelevenedtek bennem a jól ismert sorok: „Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket az ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.”</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2262.JPG" alt="img_2262.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2373.JPG" alt="img_2373.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2421.JPG" alt="img_2421.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /><br /><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2501.JPG" alt="img_2501.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A hatalmas székely fenyveseken átintegető napfény és a méltóságteljes fenyőfák szavakkal aligha leírható szépsége naponta többször is túlcsordult bennem. A csíksomlyói kegytemplomban nagy bátran és a legnagyobb természetességgel elénekelt Ave Mariát sem úsztam meg sírás nélkül - „ Jó volt, hogy elkísértél, sok baj elkerült, s néha teljesült álmom. Nézd, jöttem megköszönni boldog életem, hálaénekem szálljon.” -, sőt a csodás eredeti széki szobában töltött utolsó éjszaka is csendes pityergéssel telt. Könnyeket kaptam a varsági és széki házigazdáink szeretettől átitatott páros táncaitól, és mélyen megérintett a Gyimesek tetején, térdig érő virágtengerben éldegélő Erzsi néni szívszorító története.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2607.JPG" alt="img_2607.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2393.JPG" alt="img_2393.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2712.JPG" alt="img_2712.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2717.JPG" alt="img_2717.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /><br /> De a könnyek mellé mindig érkezik a mosoly is, tudjátok, az a boldog, felszabadult, igazi mosoly. Hát így mosolyogtam én a körösfői templom tornyában az éppen a férfi harangot kongató harangozó mellett, és a vidáman szaladó patakokon átkelve a lovasszekér végében. Fülig ért a szám a medvelesen kucorogva, suttogós, viccmesélős csapat hangulatban a macira várva, aki persze meg is érkezett, amire képesek voltunk kicsit csendben maradva a kisablakokon át szemlélni az esti szürkületbe boruló erdei tisztást. Boldog mosollyal nyugtáztam nap mint nap, hogy a legragyogóbb napfény süt le ránk odafentről, mert az eső ilyenkor máshol jár, és kacagva tanultam a széki táncrend négyes és csárdás lépéseit a híres Pali Marci muzsikájára. Örültem a Hargita misztikus ködjének, és délidőben az erdők árnyának. Soha korábban át nem élt boldogságban úsztam a gyimesi dombok illatos vadvirágtengerében lépdelve sok-sok kilométeren át, és a hajnalból ott maradt nedves fűben elkortyolt kávé mellett is bőven jutott mosolyból a szépen gondozott varsági, gyimesközéploki és széki vendégházak udvarainak.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2786.JPG" alt="img_2786.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2783.JPG" alt="img_2783.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Gyakran lemaradtam az erdei és szurdoktúrák során, hogy egy-egy kiszemelt fának köszönjek, s ha alkalmam volt, hátamat a törzsnek vetve, behunyt szemmel a közeli patak rohanó csobogását hallgatva megállítottam az időt. Mosolyogva indítottam és zártam a napot jóféle szilvapálinkával, és végtelen kíváncsisággal hallgattam, hogy a jó pálinka tartja a sorát, hogy a túrós puliszkához ledarálják a sajtot és hogy a lábos aljára pirult ropogós részek a legfinomabbak. Szerettem a folyton körülöttem repkedő színes pillangókat és nagy boldogan álltam meg gyönyörködni a fenyőágak végén csillogó esőcseppek, a házak felett felragyogó szivárványhíd és a villanypóznán koncertező kismadarak láttán. Gyakran eszembe jutott a nemrég olvasott Karinthy sor is - „Az emberek rosszul mérik az időt - egyetlen mérték van, az átélés sebessége.” -, amivel nekem egy ideje már nincs dolgom, mert ismerem a pillanat gyönyörűségét, és adjon akár könnyet vagy mosolyt, hálatelt és sarkig kitárt szívvel fogadom.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2446.JPG" alt="img_2446.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2455.JPG" alt="img_2455.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2531.JPG" alt="img_2531.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Székelyföldön és a Mezőségben jártam. Könnyfakasztó, lélekig hatoló, különleges utazás volt. Egy olyan utazás, amilyenben korábban sehol nem volt részem. Nem is lehetett. Ilyen érzésekért, ilyen szívlenyomatokért, ilyen mélyről jövő könnyekért, ilyen könnyed mosolyokért Erdélybe kell menni. Erdélybe, ahol lélegzeted is eláll a természet szépségétől, legyen az sűrű, égbe nyúló fenyveserdő, vagy legyen az magukban álldogáló fenyők árnyéka a kerek domboldalon, vagy a gyorsan szaladó patak a völgyben. A gyimesi dombok virágtengerében gázolni maga a színpompás mennyország, a Csorgókő vízesés, a Gyilkos-tó, a Tordai hasadék és a Békás szoros fensége aligha felejthető. Lehetünk a völgyben, vagy lehetünk a hegyormon, az erdélyi tájak szépsége magával ragadó és szívszorító. Amíg a szem ellát, zöld, zöld és zöld, felette a kék ég, a fehér felhők játéka, a tehénkolompok ritmusa és a madarak éneke. Reggel harmatos fűben gázolsz, nappal karimás kalapban jársz, este bámulod a búcsúzó nap színezte felhőket.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2815.JPG" alt="img_2815.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2887.JPG" alt="img_2887.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2619.JPG" alt="img_2619.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Szóba elegyedsz az erdélyi magyarokkal, szájtátva hallgatod történetüket, figyeled a szavuk járását, és amikor olyan csodára lelsz, hogyan „fogott magának lelket” a széki Sándor, úgy érzed, hogy egyszerűen muszáj lesz még sokszor megmerítkezni ebben a forrásban. Megölelgetni a Sári néniket, meghallgatni a lovasszekeret hajtó kocsis kedves történetét az „ öt hónapot töltött” kisbabájáról és a 450 lelkes, 4 napig tartó lakodalomról, faggatni a varsági vadászokat az székely erdők életéről, meglátogatni a gyimesi dombok tetején álló kalyibában élő Erzsi nénit egy kupica kömény likőrért és egy tányér túrós puliszkáért, sőt eltölteni egy éjszakát a gyimesi dombok tetején. Erdélyi népdalokat énekelni a naplementében és széki, gyimesi, varsági muzsikusokat hallgatni órákon át. Csodálattal telve figyelni az erdélyiek keze munkáját, megérezni a beletett rengeteg jó energiát, legyen az varrottas, festett bútor, fazsindely, pálinka vagy töltött káposzta. Elszorult szívvel tekinteni az egykori nemesi kastélyokra, és lelki szemeink előtt látni Erdély hajdani kincseit, semmihez sem hasonlítható nagyságát Kolozsváron, Marosvécsen, Bánffyhunyadon. <br /> Csak 7 napot töltöttem Erdélyben, hetet, mint a mesében, és mára már tudom, hogy Erdély sokkal több, mint egy kirándulás. Igazi lélekutazás, átitatva könnyekkel és mosolyokkal, mértékkel és értékkel. Úgy vonz, mint a mágnes, és úgy beborít, mint egy ölelés. Egy olyan erős, megtartó és végtelen szeretettel teli ölelés, amiből nincs többé szabadulás. Több és több kell… Székelyföld, Mezőség, Gyimesek, szeretlek bennetek!</p>
<p>Székelyföldi fotóimat <a href="https://www.facebook.com/marianna.meszaros.1/media_set?set=a.2566051473439073&type=3" target="_blank" rel="noopener noreferrer">itt láthatjátok </a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F06%2F30%2Fkonnyfakaszto_mosolycsalogato_szekelyfold%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F06%2F30%2Fkonnyfakaszto_mosolycsalogato_szekelyfold%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F06%2F30%2Fkonnyfakaszto_mosolycsalogato_szekelyfold%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Könnyfakasztó, mosolycsalogató Székelyföld"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/06/30/konnyfakaszto_mosolycsalogato_szekelyfold#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/14919244" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2262.JPG
https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/05/20/a_szekelyko_lathatatlan_hidjain
A Székelykő láthatatlan hídjain
2019-05-20T13:58:57+02:00
2019-05-20T13:58:57+02:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Szeretem, amikor utazásaim alatt megszólít a táj, ahol járok. Figyelem az érzéseimet, meghallom rezdüléseimet, és általában az utazás közepén leheletfinoman elindul bennem egy gondolati szál, amely szépen, komótosan színes, élményekben és érzésekben gazdag szívlenyomattá fejlődik. Nos, Erdély, ahová most jutottam el végre-végre úgy igazán, nem finomkodott velem. Semmi komótosság, semmi kivárás, semmi leheletfinomság nem volt a mi múlt heti találkozásunkban. Azonnali érzés cunamit kaptam, megfelelő méretű gombócokkal a torkomban, könnyekkel a szememben és fülig érő mosollyal az arcomon, és ha tehetném, még mindig ott bóklásznék a méltóságteljesen pipázó fenyőerdőben és menetelnék népzenére a Gyalui-havasokban, ott állnék földbe gyökerezett lábakkal és ösztönösen imádságot mormolva a Székelykő tetején, ott figyelném tágra nyitott szemekkel a múzeumban a beszédes magyar motívumokat, újra és újra repetáznék a torockói töltött káposztából, csorbából és hamuzsákból.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1750.JPG" alt="img_1750.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2073.JPG" alt="img_2073.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><br /> Aki ismer, tudja már, hogy korán kelő pacsirtaként kora reggel sétára indulok. Nem történt ez másként Torockón sem. Elindultam, hogy magamba szívjam az ébredő táj és az ébredő falu hangulatát. A kakaskukorékolás, a madárcsicsergés, a tehén kolompok, a vízcsobogás és a tavaszi virágillat mellé a nyugalom, az otthon vagyok a nagymamánál érzést kaptam, és egy kósza gondolatot. Itt nincs semmi felesleges. Valahogy mindennek értelme és mértéke van. Már nem kontyosak a festett székek, hogy beszédesen mutassák, hogysmint van egymással a ház ura és úrnője, már nem maradnak pártában a lányok, sőt varrottas kendőjükkel sem mutatják, hogy várnak-e még valakire, aki beköti a fejüket, és a kolbász sem készül egy füst alatt az étellel a gyönyörű tűzhelyen. De valami itt maradt a levegőben, nagyon is érezhetően, a Székelykő lábánál. Valami, amit rögtön az első reggeli sétámon ösztönösen megéreztem, és ami Ági néni múzeumi vezetése alatt mondhatni hivatalosan is megerősítést nyert, majdnem szó szerint ő is ezt emlegette, hogy itt bizony a régiségben nem volt semmi felesleges. Csak néztem a sok-sok magyar népművészeti motívumot, hímzést, festést, szakrális jelképet, tulipános életfát, nap-hold ábrázolást és bizony nyeltem a könnyeimet. Oly keveset tudok még erről az ősi magyar világról, „Isten adta, tündér ihlette, ember álmodta örökség”-ről, oly sok tanulni-olvasni-látni-hallani-tapasztalni valóm van még… </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2129.JPG" alt="img_2129.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1840_1.JPG" alt="img_1840_1.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1942.JPG" alt="img_1942.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p><strong>A Székelykő.</strong> Már látni is csoda, misztikus reggeli ködben, verőfényes napsütésben, a lemenő nap aranysárga fényében. Látni minden oldalról, sőt látni mindent odafentről. Nem adja könnyen magát, sem gyalog, sem terepjárón, de az élmény és az érzés a Székelykő tetején magáért beszél. Magyar színekre festett kövek, oszlopok, virág- és kőtenger, a zöldek ezer árnyalata, Erdély madártávlatból. Vendéglátó házigazdánk tavaly tízszer is járt odafent. Amikor a reggelinél ezt említette, nem értettem, majd ott fent a nyeregben állva, szemernyi csodálkozás sem maradt bennem. Azt éreztem, hogy odafent majd biztos Himnuszt énekelek, de arra, hogy a nyeregben állva, elcsendesülve, egyszer csak elindulnak bennem a Miatyánk és az Üdvözlégy sorai, nem számítottam. Valahonnan nagyon nagyon mélyről érkeztek, úgy, mint még sohasem. Álltam én már itt meg ott a világban magas hegyeken, de imádságot a könnyeim mellé csak a Székelykő lelkétől kaptam. „Szeretem ezt a helyet” – Levente túravezetőnk mondatához immár én is csatlakozom, teljes szívemmel, és azt is tudom, hogy nem utoljára álltam odafent a Székelykő tetején.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1914.JPG" alt="img_1914.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1926.JPG" alt="img_1926.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_2025.JPG" alt="img_2025.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p><strong>4 nap, 4 túra Torockó környékén.</strong> Életemben először túrabottal, eleinte ügyetlenkedve, később már rá-ráérezve a ritmusára. Túra hegynek fel és hegynek le, végtelen mezőkön, rohanó patakon át. Sárosan és izzadva, ködben és verőfényben. Néha 2 km, néha 20 km. A Tordai hasadék, az Ordaskő, a Székelykő és a Bélavára. Levente túravezetővel, aki menet közben Adyt és Csokonait szaval és népdalt énekel, viccet mesél, barátokká nemesült kedves túratársakkal, akik nevetnek, poénkodnak, sztoriznak és bátorítanak. A természet fenséges kulisszáihoz pedig nem ér fel egyetlen fotó, egyetlen szó sem. Látni kell az erdélyi tavasz harsogó zöldjét, a fenyőhatáron túl álló hatalmas, mélyzöld erdőfoltokat, a reggeli párát pipáló fatörzseket, a fűben ragadt pókhálókon csillogó harmatcseppeket, a lankás domboldalon maradt tavalyi szénaboglyákat, a felénk induló harcias kocákat, a lassan lépdelő lovakat, a köveken napozó zöld gyíkokat és az ösvényen éppen átkelő megtermett csigákat. Az érintetlen természet tökéletessége szinte minden órában megérintett, néha bizony nehezen váltam meg a fenyvesek látványától, a hegytetők tágasságától, az ösvény mentén felfedezett jókora famatuzsálemek gyönyörűségétől. Egy szó, mint száz, szívembe zártam Erdély parányi kis részét, amin az elmúlt napokban jártam. Velem marad a Székelykő csodája és hídjai ember és ember között, ember és természet, múlt és jelen között, határon innen és határon túl között. Azt mondják, egy élet is kevés, hogy Erdély minden szépségét felfedezhessük. Hát én elindultam… Viszontlátásra Székelyföldön!</p>
<p>Torockói tavasz <a href="https://www.facebook.com/media/set/?set=ms.c.eJxNV9mxJDEIy2iLG5x~%3BYlstxvKbT8oGIQncYzFjKq1q5pryzxCIqcgsqfkFrKdnTsn5BcQdV4YnrNXMzolf4Mh8AVf~%3BBVozMnP85nCLL2nWPVHRX8Di4ij9gFnpLyBj1nNEKn8n5pwvaeUNlCOp5U2KK3P~_XAF0c0IfAbCOCyxbvyuudZOKI~_nc5qYSSc2Yw5AjbyDk48RGmXQSvTiTqiBp9y~_g8VHo0qzSg~_b6XumpL0f4a39JttttHgCz88NhMsgRdXPIkU~%3BbqFslDoC1FaGDwhinHXrtcJFWxXclk9D3hPNEJxhTv1U0IUMTuot~%3BVyz1p~_2pD2nlEKmf9djlVGJN13PtoB8OD~_kb6IQ~%3B1Hji80e9spLnwzHGHPVR6E7DWAB6BaE3hGpt5oA~%3B5kopJ~_KrQp9qjIGxph2swGnp1UW~%3BKjMUOxplQ2~_gW2CpZzp0a3~_6HbTvThkE3UbQH7HW5tyaK4R6hnHw4XGnIQ3~_ECoXO9n9Jtt25izJ2G4HTnacTfpGrB1XRtncQS~%3BBAXLkkDeEuTjkli0D60Yn5w5yzYOO9oXATnzKzYlHEHQJjunRgxNv0w2ktObKwXJzZ3OYyzlVDMRyyk1nug6iti1wkM7FYb3mJx~_J5Vhyq8hCPw~_6FaBzsrVP7coh9MIgn7wEucMwc8vKWW3rTaWhOTm3l4~%3BlL5A3UA6xj765xagbgU2iypt9O9vc9bpaQqhHctku~_hKKjZXjzqcASPMQaa2D5jloF71ybnufE60X6A3cKmfwnLz3pRVTqa3sBVfEhesTnCq39tmAvcC3cr4ktJSv6bgcjwXM78QRjYDwROoG~_GjNvlE~_rKJbhWXP9vKQGnIkKTwRa34GMJXf73dFDUibyp2DdZFXfRMQNNNcW3g9kq~_H6bdsv1Q8kRvgFTUkDWPS5SMJXfHuT8cLQOzQl3RzXJ~_abhV5wAwvoR6~%3BAV8~_jIHEytHi0~_h4GvNxWtAl77yY~_Kp~%3BnyTTBqetTHpi22~_eAMktJBkTZZyobwnhRLNKwEFzd6FpgvV2Upi5AZ7wWE4vY4mpTLlTaQ5d9FAXlSV5SLLYBvJeKWird9GbnN7mKPb6w9mL~_aDKkI9B0pFkt6uc84rh4Ss6yAaM5bmM7Vs5763MRpW6TrbES~%3Bi9y0y6OKh~_HMeJ~_8ybGyhMqq87DfWmYZYguQQ52tdh~_xbYuE5trTCVdT~_dPuw4cZeBRQBYt9MO6yDaUnei~%3BE3UrD~%3BYXAi6HaW2CfWNSHUwL85psP34Fvq0BHyUslvFhlH2ErLqJ7sVbBihx2LFboptuWXllo1tLl5zvuviUehLkJGgXZ~%3BxGFOcUE6DFxykcx0UibmVc1n3nblkL7kv25MyVhdllRy40O~%3BXhaVCfW9ewV~_eCWFZ36SHM4cHZ7xousEV55bK2ipsP8~_nXJxijirocv~_~%3BWK3YpX8GGWJTFw9cmU42h~%3BbDKSU~_WbT9~%3BAex~_tKX.bps.a.2488206971223524&type=1" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>fotóalbumomat itt találod</strong></a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F05%2F20%2Fa_szekelyko_lathatatlan_hidjain%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F05%2F20%2Fa_szekelyko_lathatatlan_hidjain%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F05%2F20%2Fa_szekelyko_lathatatlan_hidjain%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A Székelykő láthatatlan hídjain"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/05/20/a_szekelyko_lathatatlan_hidjain#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/14838454" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1750.JPG
https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/05/10/korusulesen_a_zeneakademian
Kórusülésen a Zeneakadémián
2019-05-10T14:35:23+02:00
2019-05-10T14:35:23+02:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Kórusülés, első sor, szerdán este a Zeneakadémián. Véletlenül hozta így a sors, no és a még szabad jegyek, de a hála, amit ezért a véletlenért érzek, az égig ér. Kobajasi Kenicsiro és a Zeneakadémia Szimfónikus Zenekara koncertjére érkeztem. Abban egyetlen másodpercig sem kételkedtem, hogy a koncert zseniális lesz, hiszen adott volt a helyszín, a karmester, Beethoven és Csajkovszkij. Nem bántam a kórusülést, gondoltam, majd csak kibírom azokon a kemény székeken is, itt még sose ültem, úgyis a zene a lényeg. Igen, a zene volt a lényeg, de a kórusülés dimenziójából minden annyira más volt. Nagyon közeli, nagyon felemelő, nagyon látványos és nagyon erőteljes.<br /> Szinte benne a zenekarban más a hangzás, lábad előtt a rezek és kéznyújtásnyira a dobok, látod a fiatal muzsikusok fegyelmezettségét, ajkakat összeszorítós koncentrálását, egymásra sandítását. Nagyon szépnek látod őket és nagyon tehetségesnek. Srácok csokornyakkendőben és lányok frizurával. Fonott, bodorított és vasalt frizurákkal, teljes rálátással. Tetszik, ahogy mozognak a ritmus ütemére, figyeled, amikor óvatosan megsimítják a hangszerüket, látod, amikor sietve lapoznak és megáll rajtuk a tekinteted, amikor észleled, hogy a belépésre várnak. Ilyenkor képtelen vagy behunyt szemmel élvezni a muzsikát, mint máskor itt a Zeneakadémián, egyszerűen muszáj nézni, figyelni mindenkire, mert közvetlenül alattad-előtted történik a zene. Történnek a hangok, a mozdulatok és ott látod magad előtt a Karmestert, mégpedig szemből! Kobajasi testbeszéde – a gyakran és hosszasan becsukott szemek, az áradó tetszésnyilvánítások, apró köszönetek a fiatalok felé, a szinte Tai chi-szerű mozdulatok, az ősemberi morgás, a fülig érő mosoly, a szemmel látható szenvedélyes átélés – olyan hatalmas pluszt adott az amúgy is lehengerlő szimfóniáknak (Beethoven 5. Sors szimfóniája és Csajkovszkij 4. szimfóniája volt műsoron), hogy a klasszikus „átadom magam a zenének” ez esetben nem működött. <br /> Átadtam magam, de valami nagyon másnak. Először csak pókhálószerű finomsággal jelzett a lelkem, majd nagy határozottan, ellentmondást nem tűrően időutazásra vitt, és újra ott voltam, a kórusban. Ott álltam Salzburgban, és ott álltam Krakkóban, sőt ott álltam a Mátyás templomban. Előttem a zenekar, mögöttem a szívmelengető basszusok, mellettem az angyali szopránok, körülöttem az ismerős altok, kottám szélét érintik a rezek, szemben velem a karmester, sőt karmesterek. Emlékszem rájuk, nagyon is. Mozart misék, a legendás Zrínyi és Gyula karnagy. Nincs mozdulat, nincs tekintet, nincs gesztus, amire ne emlékeznék. Még az az ismerős bizsergető, fényességes és soha nem felejthető érzés is megcirógatott, ami a kezdés előtti pillanatokban önti el az ember lányát szemben a közönséggel, kézben a kottával, szemben a karnaggyal. Ó, Istenem, mennyire nem készültem fel erre, hogy az előttem kacsintgató hófehér kottalapok ilyen intenzíven megszólítanak és az amúgy is lebilincselő, frenetikus és nemcsak hallható, de látható dinamikával komponált koncert élményt Kobajasival és a Zeneakadémia fiatal zenészeivel még ilyen szívbe markoló felhangokkal is megtűzdelik. Ha belegondolok, hogy csak egy kórusülésen, a véletlenen múlt. Vagy nincsenek is véletlenek?! <br /><br /><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_20190508_213133.jpg" alt="img_20190508_213133.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F05%2F10%2Fkorusulesen_a_zeneakademian%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F05%2F10%2Fkorusulesen_a_zeneakademian%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F05%2F10%2Fkorusulesen_a_zeneakademian%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kórusülésen a Zeneakadémián"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/05/10/korusulesen_a_zeneakademian#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/14819006" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_20190508_213133.jpg
https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/03/27/mert_a_valtozatossag_gyonyorkodtet_kalandozasaim_jordaniaban
Mert a változatosság gyönyörködtet. Kalandozásaim Jordániában.
2019-03-27T22:35:18+01:00
2019-03-27T22:35:18+01:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Szeretem, amikor történik velem az Élet. Amikor sodor, megérint, meglep, megmosolyogtat és kicsalja könnyeimet, no de arra a dinamizmusra és változatosságra, amit az egyhetes jordániai körutazás alkalmával kaptam, még tapasztalt utazóként sem voltam felkészülve. Hogy Tavaszi szelet énekelek boldogságtól elszorult szívvel Petra romváros királyi templomában, és mélyen megérintve alig hiszek a fülemnek, amikor az egyiptomi származású idegenvezető Kodály Zoltánt és a magyar kultúrát méltatja? Amikor hajnalban még a sivatagban vacogva várom a napfelkeltét az otthon maradt kesztyűmet emlegetve, de délután már fürdőruhában ringatózom a Vörös-tenger habjain? Amikor tágra nyitott szemmel fedezem fel mindenhol a nagy kövek között a bátor, élni akaró fákat és azt látom a dzsipről, hogy virágszőnyeget terít elém a vörös homokos sivatag? Omlós báránysültet eszem, ami beduin módra elkészítve egyenesen a homok alól került a tányéromra? Homokviharban utazom az autópályán? Lélegzetvisszafojtva bámulom a Nebo-hegyi templomban a több mint 1400 éves mozaik padlón megjelenő életfa motívumokat? Hetedmagammal kacagva tevegelek egy kis karavánban a sivatag közepén? 15 cm-es vízben lebegek szó szerint a Holt-tengerben, miután tetőtől talpig lemostam magamról a rám száradt fekete iszapot?</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_0936.JPG" alt="img_0936.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1117.JPG" alt="img_1117.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_0763.JPG" alt="img_0763.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Életem legdinamikusabb utazása után egy héttel még mindig fülig ér a szám, mert jóval többet kaptam, mint amit vártam. Persze, tudtam, hogy Petra, a rózsaszínű romváros, a Világ Hét Új Csodájának egyike káprázatos lesz, hiszen láttam róla fotókat, olvastam infókat. Tudtam, hogy iszapolni fogok a Holt-tengernél, és azt is megtudtam az utazási iroda programjából, hogy lesz egy éjszaka a sivatagban, sátorban. Igen, ezeket tudtam, és éppen a körút változatossága miatt mondtam igent. No, de az egymást követő események, helyszínek, érzések, hőfokok, magasságok és mélységek szó szerint beszippantottak. A legőszintébben mondom, hogy minden percet maximálisan élveztem és kihasználtam - figyeltem, kóstoltam, hallgattam, érintettem, bámultam és magamba szívtam. Meglepődve tapasztaltam, hogy sok minden hasonlított valamire, ahol már jártam. Jerash római kori városában a romok között virágzó sárga repce Szicíliát, Segesta templomát juttatta eszembe, Amman és a Holt-tenger közti úton a hatalmas olajfa ligetek Toszkánára emlékeztettek. A Vörös-tengerben ringatózó jachton felszolgált grill ebéd egy ciprusi emléket idézett, míg az idegenvezetőnk mosolya egy kedves barátot juttatott eszembe. A fenyőfán együtt látott toboz fejlődés a ciprusi narancsfát idézte, ahol tavaly ilyenkor egy fán észleltem az illatos narancsvirágot a lédús érett gyümölccsel. Vadonatúj tapasztalás volt ez, de örömmel töltött el, hogy lám csak, mennyi élményt szedtem össze az elmúlt évek utazásai alatt…</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_0722.JPG" alt="img_0722.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><strong>Amman</strong></p>
<p>A kiindulópont, ami nem lett kedvencem az égig érő toronyházak hideg eleganciája és az egészen másféle óvárosi kép láttán. De örültem, amikor az utcán sétálva fiatal lányok kedvesen Welcome in Jordan!-nal köszöntöttek, Zs-vel ejtve országuk nevét, és szívesen visszajeleztem a busz ablakából a nekünk szivecskéket mutató és mosolyogva integető gyerekhadaknak. És hát, ahogy ez már nálam lenni szokott, a pálmákat és a járdák közepébe ültetett virágokat figyeltem.</p>
<p><br /><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_0619.JPG" alt="img_0619.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_0621.JPG" alt="img_0621.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> <strong>Jerash</strong></p>
<p>Meglepett a római és bizánci kori romváros mérete és jó állapota. Többszáz monumentális oszlop között sétálni, a kövek között nyíló virágokban gyönyörködni, ez ment nekem, nagyon szerettem, még akkor is, amikor pedig süvített a szél és néha esett az eső. Olyan időtlen élmény volt, benne járni a római időkben a macskaköveken, kitekintéssel a modern 21. századi nagyvárosra. Persze nem voltak turista tömegek, az a kevés, aki korán reggel itt kezdte a napot, úgy eloszlott a nagyvárosnyi területen, mintha ott sem lett volna. Itt ért első jordán bazár élményem a frissen facsart gránátalma lével, és azzal a nagyon színes világgal, amit egy arab bazár jelent.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_0627.JPG" alt="img_0627.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_0650.JPG" alt="img_0650.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> <strong>Nebo-hegy</strong></p>
<p>Nemcsak a panoráma miatt lett egyik kedvencem ezen az úton. A II. János Pál pápa látogatása alkalmából emelt emlékművön a könyvre vésett SILVESTER felirat azonnal hazaröpített gondolatban Sylvester János Sárváron nyomtatott magyar nyelvű Újtestamentumához, majd a hegytetőn álló bazilika csendes félhomályában földbe gyökerezett lábakkal észleltem a padlón feltárt, több mint 1400 éves mozaikokat, telis tele szimbólumokkal, gyönyörű életfákkal. Torkomban dobogott a szívem, és csak nyeltem a könnyeimet, olyan valószínűtlenül szépséges volt a látvány és az érzés.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_0756.JPG" alt="img_0756.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_0745_1.JPG" alt="img_0745_1.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> <strong>Petra</strong></p>
<p>Mit is mondjak erről a csodáról? Elhittem, hogy rózsaszín, mert a felhős időben csak 1-1 ajándék pillanatra sütött ki a nap. Megszólalni nem bírtam a Siq szurdokban sétálva, jobbra, balra, felfelé tekingetve bizonygattam magamnak, hogy bizony én és itt.. Próbáltam befogadni a látványt, de minden olyan elképzelhetetlenül látványos, különleges és emberin túli volt, hogy egy idő után a kövek között növekedő fákra koncentráltam, melyek csodák csodája, éltek, bimbóztak, újszülött levélkéket indítottak életútjukra. Tapasztalt idegenvezetőnk időről időre felhívta figyelmünket a kőbe vésett temetkezési helyekre, beszédes formákra, majd lassan kitárult a Kincstár a szurdok végén, a világ talán egyik legtöbbet fotózott épületmaradványa. Káprázatos, ahogy megmaradt, amit sejtet abból, ami volt valaha. Persze itt már tömegek fotózkodnak, tevék és szamarak várják utasaikat, gyerekek árulják képeslapjaikat. A fenségesség megtapasztalására bizony tovább kell menni Petrában, hegyet mászni, köveken lépdelni, felfelé és távolba nézni, akár több napon át. Pár óra alatt csupán 10-12 km-t lehet megtenni, és ez csak amolyan kóstoló élmény. Muszáj közben nagyon figyelni, koncentrálni, meg-megállni, belátni, rálátni, kitalálni, belegondolni, elképzelni…</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_0920.JPG" alt="img_0920.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_0919.JPG" alt="img_0919.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_0914.JPG" alt="img_0914.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> <strong>Vörös-tenger</strong></p>
<p>Reggel a hűvös, fagypont körüli sivatag, délután napfürdő az aqabai öbölben, a senki földjén, vagyis 3 ország között. Az úszást és a snorkelezést ugyan nem vállaltam be, de a tenger kékjében, a víz alatti korallszigetek halvány, sejtelmes foltjaiban, a nagy óceánjárók és a kis ladikok színes kavalkádjában órákig gyönyörködtem. Szeretek hajókázni, tengeren, tavon, folyón, bárhol, így a Vörös-tenger is élmény volt a javából, a part menti hegyekkel és pálmafákkal. A hajókirándulás után megismerkedtem az aqabai bazársorral, a sok-sok rámenős, magyarul is pár szót ismételgető arabbal, a zöldségpiac szélével, mert onnan még kedves utastársam kíséretében is jobb volt azonnal visszafordulni.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1141.JPG" alt="img_1141.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1152.JPG" alt="img_1152.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1165.JPG" alt="img_1165.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><strong>Wadi Rum</strong></p>
<p>A jordán sivatag. Számomra ez volt az út abszolút csúcspontja. Nem a fűthető, forró vizes zuhannyal ellátott sátorral gondolok, hanem a nagybetűs, vörös homokos sivatagra, amelyből egymás hegyén hátán nőnek ki a hegyek. Sivatag, ami virágzik, ahol elképesztően zöldek a fűcsomók, ahol a sziklákon primitív rajzocskák maradtak fent. Ahol különös madárhangokat visz a szél, és ahol közel egy órát vártunk a napfelkeltére. Ott állni a semmi közepén, arra várva, hogy felragyogjon a Fény a sűrű felhők között, még most is megborzongat, naná, hogy a szó legjobb értelmében. Aztán dzsipre szállva kanyarogni a hatalmas hegyek és sziklák között, tevére pattanva két kilométer hosszan, no, erre egyáltalán nem számítottam. Olyan fokú szabadság és tágasság élményben volt részem ezen a különleges, féltve őrzött természetvédelmi területen, hogy itt bizony akár több éjszakát is eltöltenék, naná, hogy a másik sátortáborban kifigyelt panoráma ablakos, fehér függönyös beduin sátrak egyikében. Ja, és a vacsi, a homokból kiásott báránysült után még táncra is perdültem a sivatagban… Nem lehetett kihagyni a bulit, körtáncoltunk a beduinokkal, hát kész voltam és vagyok is, ha rágondolok.</p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_0996.JPG" alt="img_0996.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1070.JPG" alt="img_1070.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1096.JPG" alt="img_1096.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1108.JPG" alt="img_1108.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1022.JPG" alt="img_1022.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><strong>Holt-tenger</strong></p>
<p>Az út vége, a világ másik természeti csodájánál. Naturális strand, ahová kisbusz visz. Tenger, ami sokkal lejjebb van, mint a horizontja. Fura látvány. Épített iszapfürdő, hatalmas tükrökkel, hogy meglásd, hova nem kentél még a fekete iszapból. Látni a visszavonult tenger helyét, sajnos a szemetét is, de a homokba rajzolódott minták, a fények játéka, a kismadár érkezése, a tócsákban visszatükröződő fekete emberek látványa azonnal fotótémákat generálnak, amíg szárad rajtam is a természet egyik gyógyító csodája. Naná, hogy kétszer is vettem fekete iszapfürdőt, és naná, hogy lebegtem. A legsekélyebb vízben is akár. A Holt-tenger olyan sós, amit el sem tudtok képzelni egy normál tengeri fürdő után. És látni bizony azt a bizonyos párát a tó fölött, különösen reggel, napfelkelte tájékán, és látni, hogy csíkokban érkezik a víz a tengerbe a homokos parton át, és azt is látni, hogy az építkezés ezen a jordán részen is megindult. 70 hatalmas pálmafát számoltam meg a sétányon, köztük sétálva lefelé, a tenger felé, igazán elegántos élmény volt.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1173.JPG" alt="img_1173.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1198.JPG" alt="img_1198.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1238.JPG" alt="img_1238.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_1260.JPG" alt="img_1260.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Végül jöjjön egy kis kulináris beszámoló is. Bár szállodákban étkeztünk, de a büféasztalokon ott sorakoztak a jordán nemzeti ételek, amelyeket először óvatosan, aztán egyre bátrabban kóstolgattam. Kedvenceim lettek a sok-sok petrezselyemmel készített ételek, a petrezselymes raguban kínált bárány, a klasszikus petrezselyemsaláta, a tabbouleh, de nagyon bírtam a lencselevesüket is, és meg kell mondjam, a rizst mindig és mindenhol elképesztően finomra készítették. Kóstoltam a joghurtos báránygombócot, a jellegzetes krémsajtokat, a sütik közül pedig a datolyás lett a kedvencem. A nekem készített szivecskés lepénykenyérke és a beduin sátorban előttem, nekem sütött reggeli tojás pedig pirossal írta be magát jordán emlékeimbe, ez utóbbiból bizony repetáztam is. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_0704.JPG" alt="img_0704.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Jordánia. 1000 méterrel a tengerszint felett, és 400 méterrel a tengerszint alatt. Fagypont közeli hidegben, és 30 fokos kánikulában. Tengeren, sivatagban, tevén, dzsipen, hegyek közt, luxusszállodában és sátorban, a nabateusok, a görögök, a rómaiak, a bizánciak és a modern civilizáció korában. Életem első Európán túli útján ebből mind ízelítőt kaptam. Köszönöm.</p>
<p>Fotók még itt:</p>
<p><a href="https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2389292564448299&set=pcb.2389307527780136&type=3&theater" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Jerash</a></p>
<p><a href="https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2389312801112942&set=pcb.2389332081111014&type=3&theater" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Petra romváros</a></p>
<p><a href="https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2389334584444097&set=pcb.2389346957776193&type=3&theater" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Wadi Rum sivatag</a></p>
<p><a href="https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2389351557775733&set=pcb.2389360821108140&type=3&theater" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Holt-tenger </a></p>
<p><a href="https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2389362437774645&set=pcb.2389367981107424&type=3&theater" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Vörös-tenger </a></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F03%2F27%2Fmert_a_valtozatossag_gyonyorkodtet_kalandozasaim_jordaniaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F03%2F27%2Fmert_a_valtozatossag_gyonyorkodtet_kalandozasaim_jordaniaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F03%2F27%2Fmert_a_valtozatossag_gyonyorkodtet_kalandozasaim_jordaniaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mert a változatosság gyönyörködtet. Kalandozásaim Jordániában."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/03/27/mert_a_valtozatossag_gyonyorkodtet_kalandozasaim_jordaniaban#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/14720487" border="0" /></a><br /></p>
0
Kalandozások Jordániában
Szeretem, amikor történik velem az Élet. Amikor sodor, megérint, meglep, megmosolyogtat és kicsalja könnyeimet, no de arra a dinamizmusra és változatosságra, amit az egyhetes jordániai körutazás alkalmával kaptam, még tapasztalt utazóként sem voltam felkészülve.
https://szivlenyomatok.blog.hu/media/image/img_1108.JPG
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_0936.JPG
https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/01/01/hala_neked_948
Hála neked, 2018!
2019-01-01T15:29:36+01:00
2019-01-01T15:29:36+01:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Amikor az Újév első napján, a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjének a végére immár sokadszor erednek el a könnyeim a délelőtt folyamán, a szokatlan jelenség megállásra késztet. Nem, nem a könnyeim szokatlanok, túlcsordulásaimat már ismerem, szeretem és vágyom is, hanem az érzés különleges, amit 2018-2019 küszöbén élek. Hogy itthon vagyok? Hazaérkeztem? Hogy akkorára nyíló kaput érzek magam előtt, mint még soha? Hogy semmit nem bánok, hogy úgy alakult, ahogy? Hogy végtelen lelkesedéssel és kíváncsisággal várom az új év minden napját? Micsoda érzések… Talán mint egy színekre bontható, de mégis egyben gyönyörű szivárvány, ez dalol most bennem csodás összhangzattanban. Hála, ami az égig ér. Derű, ami táncolni hív. Szabadság, ami mosolyt fakaszt. Biztonság, ami magabiztossá tesz. Remény, hogy bármi sikerülhet. Muzsika, ami éltet. Tudásszomj, hiszen olyan keveset tudok még. Elégedettség, hiszen tudom, milyen jó dolgom van. Köszönet, mindenért, amit kaptam, éltem, tettem és gondoltam az elmúlt évben, sőt években. Hányszor, de hányszor kezdtem újra dolgokat, és hányszor, de hányszor intettem türelemre magam. Miközben nem telt el nap, hogy valami szépet, fényességeset, örömtelit ne gondoltam, tettem vagy terveztem volna. És az eredmény? 2018 emlékezetes pillanatai. Új emberi, baráti kapcsolatok és a féltve őrzött régiek, fenséges tájak a <em>jól választottam</em> érzéssel, a Duna Delta, a Cédrusok Völgye Cipruson, az Atlanti Óceán végtelensége Írországban, markáns szívdobbanásokat hozó faóriások, szinte mindenhol, ahol jártam, napfelkelték az Adrián, advent és első hó Déván, Balaton, többször is, a soproni Ciklámen tanösvény megunhatatlan ösvényei, a szívemnek kedves körtánc szakrális ereje, gyakori látogatásaim a sárvári arborétum nagy platánjainál, aranyfényű Toscana a legendás Zrínyivel, egy újabb Mozart Requiem éneklés a Mátyás-templomban, emlékezetes hangversenyek a Zeneakadémián, a frissen felfedezett csikung ígéretes távlatai, vagy legújabb mániám, az erdőfürdő csodái, és az évekig tartó albérletek után az otthon melege, újra, végre. Hogy hogyan tovább? Csakis így! Tollat, akarom mondani egeret ragadva, ha kikívánkozik valami, teljes odaadással munkálkodva a rám bízott feladatokban, sétára indulva, ha felfrissülnék, dalra fakadva, ha jólesik, „sehallselát” állapotban könyvet olvasva, ha az beszippant, sütit sütve, ha van kinek, telefont ragadva, ha hiányzik egy kedves jóbarát, „jelentkezem” gombra kattintva, ha megszólít a messzeség, hedonista turista módon lecövekelve egy tengerparton vagy hegyormon, és nem baj, ha a többi messze jár, csendben maradva, amikor az kell, mosolyra nyílva, mindig, amikor lehet. Ahogy most is. Fülig ér a szám, gyöngyözik a pezsgőm, csillog a szemem és boldog vagyok. Jöjjön, aminek jönnie kell. Hálás vagyok Neked, 2018, és légy szeretettel üdvözölve, 2019!<br /><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image//rainbow-67902_1920.jpg" alt="rainbow-67902_1920.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F01%2F01%2Fhala_neked_948%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F01%2F01%2Fhala_neked_948%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2019%2F01%2F01%2Fhala_neked_948%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hála neked, 2018!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2019/01/01/hala_neked_948#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/14526694" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image//rainbow-67902_1920.jpg
https://szivlenyomatok.blog.hu/2018/12/17/adventben_hoban_erdelyben
Adventben, hóban, Erdélyben
2018-12-17T10:58:44+01:00
2018-12-17T10:58:44+01:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p style="text-align: justify;"><em>Betemetett a nagy hó, erdőt, mezőt, rétet…</em> – dúdoltam magamban és időnként félhangosan, ahogy Déva magos vára alatt, még a hajnal sötétjében kisurrantam magányos reggeli sétáimra az elmúlt hétvégén. Szakadt a hó nagy csomókban, a behavazott utcákon egyetlen lélek sem járt, csak a hó ropogását hallgattam lépteim nyomán. Óh, az a ropogás, milyen csoda hang! Olyan nyikorgós, roppanós, végtelenül tiszta élmény! Ha valaki látott volna engem ezen a két reggelen, a szűz havas járdarészeket keresve, gyerekdalt dúdolva, behavazott fákat csodálva, fülig érő szájjal mosolyogva, lehet kedvet kapott volna ehhez a csodálatos napindító élményhez. Bizony, az ilyen adventi sétákban valami rendkívüli csoda rejlik. Gyermeki boldogság, szívet dobogtató hála, égig érő öröm. A hétköznapok sehol, gond egy szál sem, advent van, lassulós, meghitt, fényességes.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_9872.JPG" alt="img_9872.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_9875.JPG" alt="img_9875.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_9887.JPG" alt="img_9887.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /><br /> Az elmúlt évek adventi utazásai után már nagyon tudom, hogy ilyenkor érdemes útra kelni, mert ez egy másféle lelkiállapot. <a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2016/12/11/hat_igy_is_lehet_930" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Barcelona</a> és <a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2018/01/01/fenyesseges_milano" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Milánó</a> után Erdélyt választottam idén, a Kárpát Klub jótékonysági kirándulását Dévára. Már az utazást megelőzően rajtakaptam magam jópárszor, hogy advent hangulata bizony fészket rakott a szívemben. Persze, még sok a munka, sok a feladat, sok a tennivaló, de egyre gyakrabban öntött el az a bizonyos, végtelenül jó és meleg hála érzés, amit ilyenkor érez az ember lánya. Déva, Szent Ferenc Alapítvány, Böjte Csaba. Nem ragozom, hiszen tudjuk, halljuk, segítjük sokan ezt az emberfeletti, istenközeli tevékenységet. De ott lakni az alapítvány vendégházában, étkezni a gyerekekkel közös ebédlőben, hallgatni Cecília asszonyt, látni az itt nevelkedő aprókat és tiniket, az életre szóló érzés. Igaz, Csaba testvérrel személyesen mégsem találkoztunk, de jelen van ő ebben a térben, nagyon is. Ott van a hatalmas udvari adventi koszorú körül, ott van az ezüst és kék feldíszített karácsonyfák mellett, ott van a falra festett gondolatokban, és ott van a faliújságra tűzött ezernyi piros vagy hímzett szeretetszívben. Ott van a hatalmas gitárral a hátán mászkáló kamaszban, aki olyan lelkesen meséli el a musical sztoriját, amiben hamarosan fellép, hogy szinte fáj, hogy nem hallhatom, ott van az autószerelőnek készülő, de minket felszolgálóként körbezsongó majdnem felnőtt fiúban, ott van a ránk főző fiatal párban, akik csillogó szemmel fürdenek a finom tárkonyos bablevesért tőlünk kapott hangos tapsban, és ott van az ebédlő ajtón be-bekukucskáló fürtös kis angyalkában, akinek a nevelőnő hol egy darabka finom sült kolbászt, hol egy szaloncukrot ad lopva. Tudjátok, olyan cinkos örömmel. És igen, Levente jótékonysági kirándulás ötlete nyomán mi is adunk, ahogy mondtuk, egy „sarokkőre” való anyagi segítséget az alapítványnak.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_9860.JPG" alt="img_9860.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_9839.JPG" alt="img_9839.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_9952.JPG" alt="img_9952.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Köszönet az ötletért, és hála az adventi kirándulás minden ajándékáért, amelyek már ott sorakoznak az én képzeletbeli karácsonyfámon. Hála a megélt pillanatokért, az olyanokért, amikor Vajdahunyad várában, a lovagteremben egyedül maradva, a sarokban pengető gitáros húrjai nyomán felcsendülő szép dallamba belesimulva, a lecsukott szemem mögött csordulásig telt a szívem, vagy amikor Mária Radnán, a lelkesen és ízesen mesélő idegenvezető a „muzsikus iskolát” elvégző orgonistáról mesélt. A zene szó helyett folyton muzsikát mondott, amit én amúgy is nagyon szeretek, majd megkoronázás helyett „felkoronázásról” beszélt, ami valljuk csak be, elég beszédes. Nagyszeben, karácsonyi vásár. Fények mindenütt. És nemcsak az izzókban és füzérekben, de a lenyugvó napban, a még pár perce sötétkék égben, a felhők sápadtsárgás fényében és az épületek zöldes-lilás fényjátékában. </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_9906.JPG" alt="img_9906.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_9940.JPG" alt="img_9940.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_9908.JPG" alt="img_9908.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_9907.JPG" alt="img_9907.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_9977.JPG" alt="img_9977.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Hó és fák. Erdőtündérségem boldogan szemlélte a havas fák elképesztő szépségét, olyan határozott fókusszal, ami gyakran az épített emlékeket is elvakította, de tudom, hogy ez nálam már csak így van. Fák nálam abszolút a fókuszban vannak, bárhol is járok, legyen az <a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2017/03/11/az_en_londonom" target="_blank" rel="noopener noreferrer">London</a> akár. Mert lenyűgöznek, vonzanak és tisztelet parancsolnak. És akkor eszembe jut Csaba testvér mondata az alapítványról: „…olyan, mint egy nagy fa: meg lehet rajta pihenni, fészket is lehet rakni egyik-másik ágán, de tovább is lehet repülni”. Az Élet csodája, ami jelen van, mindig és mindenhol. A kérdés csak az, hogy rátalálsz-e...<br />A hatalmas és gyönyörű Vajdahunyad vára előtt alig tudtam levenni a szemem a hatalmas, terebélyes Magányosról, de az országút mellett sorakozó behavazott fák látványával sem tudtam betelni az órákig tartó buszozás közben. Vagy a hazafelé útba ejtett Veres bástya parkjában Marosillyén, ahol már térdig ért a hófehér lepel. Mesebeli a táj, különösen szépek a fenyőágakon megmaradó hókupacok, a háztetőket befedő fehér hócsíkok. Még a villanyvezetéken is ott lapulnak, és pár óra múlva főhajtásra kényszerítik a fenyők tetejét. Minden méteren csoda, kikerekedett szemekkel ámulok és bámulok. Élvezem, hagyom, hogy elvarázsoljon az a valami, ami leesik odafentről ilyenkor. Makulátlan tisztaság, fényesség, nyugalom és béke. Adventben, hóban, Erdélyben jártam.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_9902.JPG" alt="img_9902.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_9890.JPG" alt="img_9890.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_9998.JPG" alt="img_9998.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2018%2F12%2F17%2Fadventben_hoban_erdelyben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2018%2F12%2F17%2Fadventben_hoban_erdelyben%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2018%2F12%2F17%2Fadventben_hoban_erdelyben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Adventben, hóban, Erdélyben"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2018/12/17/adventben_hoban_erdelyben#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/14494504" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_9872.JPG
https://szivlenyomatok.blog.hu/2018/09/08/juliana_uknagymama_keresztje
Juliána üknagymama keresztje
2018-09-08T20:57:56+02:00
2018-09-08T20:57:56+02:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Emlékszem, amikor gyerekkoromban álltam a temetőben a Nagypapa sírjánál, el sem tudtam képzelni, ki lehet a Fekete János és felesége Boros Julianna, akik olyan régi, 1800-as évekbeli évszámokkal nyugszanak ugyanott. Talán megkérdeztem, talán választ is kaptam, de alapvetően megelégedtem annyival, hogy ők nagyon-nagyon régi rokonok. <br />A Mészáros-családfa számomra a Nagypapával végződött, a „Papával”, ahogy szüleim és a rokonok emlegették. Különleges személyisége, kerekesszéke, mankója, szipkája és jellegzetes csibészes mosolya a mai napig él emlékeimben. Ha a Nagypapára gondolok, azonnal az jut eszembe, amikor 2 forintért főzhettük neki a kávét vasárnaponként, és felvillannak az amerikai rokonok, a sapkagyáros Fekete Jóska bácsi és az ő látogatásaik. <br />Úgy képzelem, hogy a „Papa” nagyon életrevaló, erős, ügyes és határozott emberke lehetett, testi fogyatékosságai ellenére. Amikor kicsit nagyobb lettem, megtudtam, hogy vendéglő volt hajdan a szülői ház, és hogy a Nagypapa rum- és likőrgyáros volt Sárváron. Mindjárt megértettem, honnan is, miért is kerül házilag készített csokilikőr és zölddió likőr az asztalra. És azt is tudatosítottam, hogy a zöld monogramos étkészlet, amiből máig eszünk, az bizony a hajdani Mészáros vendéglő öröksége. És ezzel a tudással mostanáig szépen meg is voltam.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/31658030_1934039273307493_6025241106516541440_n.jpg" alt="31658030_1934039273307493_6025241106516541440_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/31732456_1934041023307318_634021027831087104_n.jpg" alt="31732456_1934041023307318_634021027831087104_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/31739879_1934040406640713_8719062886833455104_n.jpg" alt="31739879_1934040406640713_8719062886833455104_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ám de egyszer csak, néhány hónappal ezelőtt – milyen érdekes, hogy éppen akkoriban költöztem haza Sárvárra-, megtalált engem Burka Zoli, a lelkes sárvári helytörténeti kutató egy útszéli kereszttel, amiről eddig soha semmit nem hallottam. Számomra meglepetés volt a hír, az infó és a kereszten elhelyezett tábla, mely szerint 115 évvel ezelőtt az én üknagyszüleim állíttatták Sárvár határában ezt az útszéli keresztet, amelyet most önkéntes adományok segítségével rendbe hoznak, felújítanak és újra felszentelnek.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/37722803_2053174968060589_782833479904657408_n.jpg" alt="37722803_2053174968060589_782833479904657408_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Juliána üknagymama megtalált engem. Megtalált és megszólított. Már a levéltárból előkerült gyönyörűséges Alapítványi levél is nagyon megérintett 1903-ból, hát még a tények, a sorsok, amelyek 115 év alatt a 6 generációt érintették. Szinte felfoghatatlan, hogyan élhet túl egy kőkereszt több mint száz évet, két világháborút, gazdasági válságot, árvizeket, rendszerváltásokat, hogy tovább ne is folytassam… De jól tudjuk, hogy a kereszt jelkép. Jel, ami oltalmaz, erőt ad, tiszteletre hív és szeretetre, jó szándékra buzdít. Egy útszéli kereszt saját indíttatásból, egyéni buzgóságból, erős hitből és a legtisztább szándékból állított jel. A család, amely útszéli keresztet állíttatott a múltban, főként a századforduló környékén, igazodást teremtett saját maga és az ott élők számára. Teret és időt teremtett. Teret, hogy mindig tudjuk, hol vagyunk és merre tartunk. Időt a fent és lent körforgásával, a feltámadás és újjászületés hitével.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/30739595_2044046795867343_8330827650348089344_n.jpg" alt="30739595_2044046795867343_8330827650348089344_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Juliána üknagymama megszólított engem. Felébresztette bennem a kíváncsiságot az ősök iránt, a családi folytonosság iránt. Ahogy kiderült, hogy bizony a keresztállító Fekete János-Boros Julianna házaspár családfájának 6. generációjához tartozom, természetesen azonnal siettem a padlásra, hogy kutassak, hogy összeálljon a kép. De ez persze nem ilyen egyszerű, és nem megy ilyen gyorsan. 115 év az 115 év. Üknagymamáékról már nem találtam fotót, de találtam a dédnagymamáékról, és közben beleszaladtam Édesapám gyerekkori leveleibe, amiket Kalocsáról írt szüleinek. Hogy vizsgázott segéd-mozigépész lett volna? És biciklit nyert volna? Hogy a Papa által Kalocsára küldött rum melegítette fel a diákokat télvíz idején? Azok a levelek, hát na. Csupa rejtély, csupa érdekesség, mint egy családregény töredékei.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/33401173_1937853972925496_2008490655101222912_n.jpg" alt="33401173_1937853972925496_2008490655101222912_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Juliána üknagymama kinyitott nekem egy kisablakot. Hírt hozott a Zenta cirkálón hősi halált halt Fekete Dezsőről, és hírt hozott egy világtalan zászlósról, Fekete Aladárról, aki még ilyen komoly fogyatékossággal sem adta fel. Nyelveket tanult, zongorázni tanult, és feleségül vett egy osztrák bárónőt, akiről Málcsi néni néven történetek is keringnek a családban. A röpke családfa kutatásból az is kiderült, hogy Fekete János üknagypapa 9 holdas paraszt volt, de a századforduló előtti polgári fejlődés nyomán vendéglőt nyitott. Lánya, Fekete Julianna férjhez ment Mészáros Istvánhoz, akiről a Nagypapám így írt egy 50-es évekbeli önéletrajzában: „apám gyári munkás fia, pincér, később kisvendéglős.” Egy hivatalos iratból később kiderül, hogy 15 évesen Szombathelyen szabadult fel, 1914 óta korlátlan italmérési joga van, 4 évig szolgált a fronton (1914-1918), négyszer sebesült, és tagja az Ipartestületnek, a Katholikus Körnek és a Méhészegyletnek. Azon, hogy az ő vendéglőjében alakult meg 1899. március 19-én a Sárvári Vasparipa Egylet és 1924. augusztus 23-án a Sárvári Járási Méhészegyesület, már egy cseppet sem csodálkozom…</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/33383158_1959162477461839_977525558613114880_n.jpg" alt="33383158_1959162477461839_977525558613114880_n.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Juliána üknagymama, vajon mit tartogatsz még a számomra? Ugye, tudod, hogy kíváncsivá tettél? A hevenyészett családfa szerint szerteágazó a család. Nem holnap lesz, hogy többet tudjak meg a közös múltunkról, de egy életem, egy halálom, megpróbálom. Sőt alig várom.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2018%2F09%2F08%2Fjuliana_uknagymama_keresztje%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2018%2F09%2F08%2Fjuliana_uknagymama_keresztje%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2018%2F09%2F08%2Fjuliana_uknagymama_keresztje%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Juliána üknagymama keresztje"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2018/09/08/juliana_uknagymama_keresztje#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/14229991" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/31658030_1934039273307493_6025241106516541440_n.jpg
https://szivlenyomatok.blog.hu/2018/08/24/erzeki_kalandozas_az_ir_vegeken
Érzéki kalandozás az ír végeken
2018-08-24T09:45:29+02:00
2018-08-24T09:45:29+02:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Azt tudtam, sejtettem, gondoltam, hogy zöld lesz, no de hogy ennyire és ilyen árnyalatokban?! Számítottam rá, hogy majd gyakran esik az eső, de ez az eső nem az az eső, amit itthonról ismerek. Reméltem, hogy majd hallok igazi ír zenét, de amit élőben az utcákon és a pubokban nyomtak, attól fülig ért a szám. Elég jól ismerem már a szállodák világát, de az ír szállodai szobáim pihe-puha kényelmével egyszerűen nem tudtam betelni. Az Atlanti-óceánra készültem, nagyon is, de az útközben érkező hágók, hegyek, tavak meglepetésként értek. Hallottam már a koboldokról, de hogy külön könyvespolcokon akár még németül is több kézikönyv mesél róluk, ettől elképedtem. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_8564.JPG" alt="img_8564.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Írország nyugati partja nagyon is tervezett, vágyott, régóta álmodott úticélom volt. Kíváncsi voltam rá, hogy megtapasztalhatom-e ott a fák tiszteletét, amiről a kelták történelmében írnak. És persze már az utazás előtt láttam magam ott fent a Moher sziklák tetején az óceánt bámulva. Azzal, hogy létezik egy Wild Atlantic Way, csak ott szembesültem, de ez az északról délre az óceánparton húzódó útvonal azonnal felírta magát képzeletbeli bakancslistámra. Mert ez a pár napos kóstoló – egy kis óceánpart, egy-két kilátó, végig buszozás a Dingle félszigeten és a Kerry gyűrűn – csak kisablakot nyitott erre a vad, szenvedélyes vidékre, amit azonnal szívembe zártam. Nem is kellett sokat keresgélnem azt a bizonyos jelzőt, amivel egy-egy utazásomat, élményemet jellemezni szoktam. Így lett nekem Toszkána gömbölyű és Agistri a pasztellnyaralás. Nyugat-Írország egyszerűen érzéki. Titokzatos, magával ragadó, elbűvölő és szenvedélyes. Mész, amíg bírja a lábad, figyelsz, hogy vajon mi tárul eléd a következő kanyarban, és elolvadsz, amikor az égen lógó szürke felhőcsíkok közül kikacsint a nap. Csak egy fénycsík bújik elő, de amit beterít, olyan káprázattal ragyog fel, hogy nem tudod levenni róla a tekinteted. Nem is bánik bőkezűen a napocska ezzel a ragyogással, inkább játékosan adja. Hol a hegytetőn, hogy az óceán közepén, hol egy várrom körül, hol a meredek sziklafal egyik bástyáján. De valahogy nagyon is jól van ez így. Nem számít, hogy időnként beterít az apró szemű ír eső, nem érdekes, hogy napfényben indulsz el a kikötő végébe a vizet nézni, és mire odaérsz, egy hirtelen óceáni fuvallat vizesre csókolja a nadrágodat, aztán tíz perc múlva ugyanez a fuvallat megszárít. Igen, az ír végeken erre lehet számítani. Egyik pillanatban fent csücsül a felhő a hegytetőn, alig látod meg a kékre, pirosra, zöldre festett birkákat a legelőn, aztán hopp, egy kanyar, és kitágul a horizont, a vad sziklapart mentén szigetek, fehér tarajos hullámok bukkannak elő. A kis kőrakásokkal elválasztott birtokokból, a szebbnél szebb kőházakból csak úgy árad a rend, és hát meg kell állapítanom, hogy ezen a vidéken a szomszédok biztosan nem zavarják egymást.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_8698.JPG" alt="img_8698.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /><br />Szerettem, hogy minden olyan zöld. Ír zöld. Kicsit mélyebb árnyalatú a fű, mint a tiroli zöld, de zöldek a dombok, szinte összeölelkező zöld fasor alatt vezet az országút, és gyönyörűek a nemzeti parkok, kastélyparkok, városi parkok. Tele szebbnél szebb, öregebbnél öregebb famatuzsálemekkel. Órákig tudtam volna barangolni közöttük, ölelgetni őket, megérezni a bennük lakó derűs energiákat, csak állni alattuk nagy békességben. A Kylemore apátságnál, ami apátság is, meg nem is, hiszen egy igaz szerelem emlékét őrzi, szembesültem először a nagy fákkal, majd a Killarney Nemzeti Parkban bolyongtam közöttük nagy boldogan, de a Dublin közeli Citywest Hotel parkjában is megtaláltam kedvenceimet. Mélyen meghatódtam, hogy ilyen becsben vannak. És milyen jó állapotban! Éltek, nagyon is éltek, egészségesen, szépségesen, méltóságteljesen. Érintésük finom meleg volt, bizony nehezen hagytam ott őket, amikor tovább indultunk a busszal.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_8452.JPG" alt="img_8452.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Szerettem a selymes óceáni levegőt, egyáltalán nem volt hideg érzés sem a szél, sem az eső. És hát ott állni az Atlanti óceán partján, életre szóló élmény lesz. Őrzöm a pillanatot, ahogy egy fiatalember rám mosolygott ott az Inch Beachen, és még most is kacagok azon, hogy suttyomban lábamra lépett a Fenséges úr. Elég volt egyetlen pillanatig nem rá figyelnem, és máris beterítette a lábamat. Láttam az óceánt az ír esőben, és láttam az óceánt az ír napfényben. Láttam hangosan, és láttam szelíden. Láttam magasról, a sziklák tetejéről, és láttam egészen közelről a beacheken. De legközelebb – lesz, ami lesz -, le a cipővel, és bele a hullámokba, mert ez most sajnos kimaradt a szűkre szabott idő miatt. A tágasság és végtelenség élménye, érzése úgy az igazi, ha van idő a befogadásra. Hát ezért is vissza kell még mennem a Wild Atlantic Way-re. Szeretnék gyalogosan közelíteni, ahol lehet, és szeretnék delfin túrára menni, sőt az Unesco világörökségi listán szereplő különleges Skelling szigetek is vonzanak. Igen, kóstolót kaptam az elmúlt hetekben, és már értem a bácsit, akiről az idegenvezetőnk mesélt. Ez a bácsi ugyanis képes volt 12. alkalommal is elmenni erre az útra, mert valami még mindig hiányzott. Megértem. Annak ellenére, hogy az egy hét alatt úgy éreztem, mintha hónapok óta itt lennék a sok-sok élmény miatt, hacsak ezen múlna, akár holnap visszafordulnék.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_8372.JPG" alt="img_8372.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Élvezném reggelente a sirályok sikoltását, érdeklődéssel lépnék a különleges kör alakú erődökbe, hagynám, hogy földbe húzzanak a kora keresztény templomok energiái, csendesen szemlélném a legrégibb ír freskókat és a monumentális bazilika romjait a Rock of Cashelben, pénzt dobnék a Galway utcáin éneklő gitárosnak, könnyes szemmel elmélkednék az igaz szerelemről a Kylemore apátság kis kápolnájában, megsimogatnám a szelíd őzikét a Kerry gyűrűn, rendelnék még egy Guinnesst a tradicionális Irish stew mellé, végigjárnám és nevén nevezném a mind a 33 Moher sziklát, beülnék a dublini St. Patrik Katedrális énekes imádságára, bekopognék minden apró tündér ajtón a nagy fák törzsén és akár egy egész napig ott ülnék az óceán partján. Hagynám, hogy ez az érzéki, szenvedélyes, meglepetésekkel teli, titokzatos vidék még többet megmutasson magából. Élveztem és élvezném, akárhányszor.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_8803.JPG" alt="img_8803.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Közel 400 jó fotót készítettem, néhány válogatáshoz ide kattints:</p>
<p><a href="https://www.facebook.com/marianna.meszaros.1/posts/2073242176053341" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Facebook posztjaim </a></p>
<p><a href="https://www.facebook.com/marianna.meszaros.1/posts/2073205422723683" target="_blank" rel="noopener noreferrer">és még egy .. </a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2018%2F08%2F24%2Ferzeki_kalandozas_az_ir_vegeken%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2018%2F08%2F24%2Ferzeki_kalandozas_az_ir_vegeken%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2018%2F08%2F24%2Ferzeki_kalandozas_az_ir_vegeken%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Érzéki kalandozás az ír végeken"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2018/08/24/erzeki_kalandozas_az_ir_vegeken#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/14199611" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_8564.JPG
https://szivlenyomatok.blog.hu/2018/08/03/a_szeretet_illata
A szeretet illata
2018-08-03T10:19:36+02:00
2018-08-03T10:19:36+02:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Ha egy házban szeretet lakik, azt azonnal megérzi az ember lánya. Elég csak belépni, körülnézni, és már jön is mélyről, a legmélyebbről az a bizonyos érzés, az a félreérthetetlen sóhaj, óh, de jó itt! Ritka az ilyen hely, nem mindennapos az ilyen érzés, de nekem most megadatott, a Duna-Delta felé félúton, a bájos nevű Négyfaluban, Brassó közvetlen közelében. Még régen félretett álmomat is előhívta, mert egyszer régen bizony arra vágytam, hogy egy olyan családi panzióban dolgozhassak, ahová barátként járnak vissza a vendégek, ahol könnyű mindenkinek a kedvére tenni, ahol van idő beszélgetni, emberi kapcsolatokat ápolni. Akkoriban csak olvastam ilyen helyekről, és a szívem húzott az efféle szeretetteli vendéglátás felé, amit most Attila panziójában át is élhettem.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/38036495_882928415233120_8337098697737240576_n.jpg" alt="38036495_882928415233120_8337098697737240576_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/38391775_1880329835339309_2714387539724075008_n.jpg" alt="38391775_1880329835339309_2714387539724075008_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/38055974_882930578566237_1926164270999928832_n.jpg" alt="38055974_882930578566237_1926164270999928832_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Az első pillanatban felismertem-megéreztem korábbi álmaim helyszínét, és boldogan mosolyogtam vissza a hatalmas fejű hortenziákra, dobogó szívvel bámultam a fa tornácról a közeli hegycsúcsokat, és még a szemem is kikerekedett a hófehér törölközőre a kedves szobában, amihez természetesen ragyogóan tiszta fürdőszoba is járt. Az, hogy a szobabeosztásnál kéretlenül is figyeltek az idősebbekre, ne kelljen lépcsőt mászniuk, és hogy azonnal felajánlották a plusz takarók lehetőségét, vérbeli vendéglátósra vall. Jó érzéseim a vacsora során még fokozódtak. Naná, hogy a falra festett madárkás fa mellett foglaltam helyet, és naná, hogy kétszer is mertem a levesből, aminek íze elmondhatatlanul finom volt. Könnyű, kicsit savanykás nyári zöldséglevest, akarom mondani zöldség csorbát kaptunk, némi csirkehússal, rafináltan fűszerezve, szeretettel, odafigyeléssel készítve. Tökéletes volt, napokig emlegettük is a levest a túra során. Hát igen, erre mondják, hogy szívvel főzték, vagyis főzte Attila Édesanyja, tálalta Attila Édesapja. A finomra vágott kaporral megszórt káposztasaláta, a rántott szelet és a hagymás krumpli elfogyasztása közben meg sem bírtunk szólalni, hiszen minden falat kikövetelte magának az élvezetet. Akárcsak a vacsi utáni búcsúpohárka, a helyi, négyfalusi borpárlat.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/38119659_882928731899755_6320725265819369472_n.jpg" alt="38119659_882928731899755_6320725265819369472_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_7720.JPG" alt="img_7720.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_7721.JPG" alt="img_7721.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /> </p>
<p>És ez így folytatódott a reggelinél és visszafelé úton is, amikor újra csak itt töltöttük az éjszakát, költöttük el az ízletes vacsorát. Ugye, mondanom sem kell, hogy telefonos értesítést kért Attila arról, hol járunk, hogy a vacsira ígért grill húshoz pontosan a megfelelő időben gyújtsa be a sütőt?! Mert fontos volt számára, hogy jót kapjunk. A lehető legjobbat. Nem titok ez, „csak” szeretetteli figyelem, amit ebben a nyűgös, rohanós világban nagyon tudunk értékelni. A szívből jövő szeretettel bélelt vendéglátás egy kis mennyország. Mert azt érzed, neked takarítanak és főznek, téged várnak és köszöntenek, érted dolgoznak, a te személyes jól-létedért és harmonikus pihenésedért. Tökéletes az érzés, hibátlan, ami átjön ebből. Pedig, egyáltalán nem mellékesen, szállodásként pontosan tudom, milyen kemény munka ez… Kedves <span><a href="http://www.pensiunearenata.ro/?la=hu">Renata Panzió</a></span>, kedves Attila, innen nagyon messziről is üzenem, hogy visszatérek, és nem csak átutazóban. Komótosan kávéznék még a tornácon a hegyeket bámulva, megkóstolnám Édesanyád beígért túrós fánkját, felfedezném Brassót, sétálnék Négyfaluban, és egyáltalán nem sietnék. Mert a szeretet illata marasztal, és minden pillanata ajándék. Köszönöm.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/38132234_882927898566505_6185284069140463616_n.jpg" alt="38132234_882927898566505_6185284069140463616_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2018%2F08%2F03%2Fa_szeretet_illata%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2018%2F08%2F03%2Fa_szeretet_illata%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2018%2F08%2F03%2Fa_szeretet_illata%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A szeretet illata"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2018/08/03/a_szeretet_illata#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/14159475" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/38036495_882928415233120_8337098697737240576_n.jpg
https://szivlenyomatok.blog.hu/2018/07/31/_tajak_joszagaval_tele_lett_a_lelkem
„Tájak jószagával tele lett a lelkem…”
2018-07-31T22:13:14+02:00
2018-07-31T22:13:14+02:00
mmarianna
https://blog.hu/user/882607
<p>Valljuk csak be őszintén, bármennyit utazunk is, a végeredmény hol ilyen, hol olyan. Hol ezért szép, hol azért emlékezetes. Persze mindig igyekezünk csak a jóra emlékezni és tanulni a tapasztalatokból, de olyan igazi, a szó legszebb értelmében vett tökéletes utazás ritkán adatik, amikor szépséges, életre szóló élményekből font összhangzattan kerekedik az út végére. Összhangzattan, igen, a tartalmi és az emberi oldal összecsengése, amikor fikarcnyi hiányérzet sem marad az út után. Amikor szépen lassan beszippantanak az élmények, végig fogva tartanak, és még sokáig benned zakatolnak a hazaérkezés után is, amikor jóval többet kapsz, mint amit vártál.<br />Egy ilyen utazásból értem ma haza. A Duna-Deltában jártam az elmúlt napokban. Tudom, nem egy szokványos úti cél, főleg nem nekem, aki bolondul a magas hegyekért és az öreg fákért, újabban a szép városokért. Hogy is kerültem ide? Elmesélem, mert a történet nemcsak szép, hanem tanulságos is, mert igenis érdemes hallgatni a belső hangokra, a legtisztábban kirajzolódó vágyakra.<br /><br /><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_8148.JPG" alt="img_8148.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Igazából két halk megérzés vitt a Duna-Deltába. Elsőként egy szimpatikus kolozsvári fiatalember, Levente, akit még a ciprusi túrán ismertem meg, és tőle hallottam a Duna-Delta expedícióról, amit saját Kárpát Klub irodája szervez. Aztán egy halk patak a Mecsekben, ami szó szerint megállított kedves csörgedezésével április derekán, talán nem véletlenül éppen a születésnapomon, és elültette bennem a vágyat a víz, a vizek felé. Olyannyira, hogy nem is lett elég a szokásos júniusi tengerparti pihenés, többre vágytam, például a jó öreg Dunára. Elolvasván a „Hova megy a Duna” programot, meg is jelent lelki szemeim előtt egy ártéri paradicsom, egy csónak, némi ringatózás és sok-sok vízi madár. Nem sokat gondolkodtam, éreztem, hogy ott a helyem.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_7875.JPG" alt="img_7875.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ugye, mondanom sem kell, hogy ennél az idilli, Tüskevár-szerű képzelgésnél jóval többet kaptam. Hosszú az út Sárvárról Budapesten, Kolozsváron, Brassón át Tulcsa kikötőig, majd Gorgováig a Szulina ágon. Hosszú, nagyon hosszú, de nekem, aki még igazából nem járt Erdélyben, csak a Medve-tóban ringatózott egy hétig, minden nagyon új volt. Először a hatalmas égbolt tűnt fel, mintha a föld-ég arányok megváltoztak volna. Aztán jöttek a zöld erdők, a végeláthatatlan rónák, a távolról integető Kárpátok, a vadszőlővel befuttatott porták, az útszéli gombaárusok, a hófehéren világító karcsú falusi templomtornyok, a birkanyájak, az omladozó régi házak, a soktornyos csilivili cigánypaloták, a sárga napraforgó és a kukorica mezők, sőt komló és kardvirág ültetvények. Lassan, észrevétlenül át is hangolódtam az út során egy másik időszámításba, gondolatban teljesen elhagytam a hétköznapokat, és minden figyelmemet lekötötte, amit útközben láttam és hallottam. És hogy szavamat ne felejtsem, el kell mesélnem, hogy kivel találkoztam Négyfaluban, a gyönyörű panzióban, ahol útközben megszálltunk. Kedves kórustársammal, Anikóval, mert a világ már csak ilyen kicsi. És valahogy mindenki megtalálja a legjobb helyeket benne...</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_20180724_194005.jpg" alt="img_20180724_194005.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mire a Deltába értünk, már mindenem készen állt a természettel való találkozásra. Tudjátok, hogy van ez. Amikor belesimulsz a természet ölelésébe, megváltozik az érzékelésed. Szemed, füled, orrod nyitva, a szíved-lelked ajtaja sarkig tárva, és csak figyelsz. Ülsz a csónakban, fogódzkodsz, amikor közel 70 km/órás sebességgel száguld a Szulina főcsatornán, és békésen ringatózol, amikor valamelyik mellékágon vagy egy tavacskán szeli szépen komótosan a kilométereket. Ide nem kell óra, mobil meg pláne nem, mert odakint minden méteren történik valami. Vagy ha nem, hát az sem baj. Az igazi slow élményhez türelmet is kapsz, hidd el, mert benne vagy a közepében. Levegőt sem mersz venni, amikor szürke- vagy vörös gémet látsz vigyázzállásban a nádas szélén, sőt nem is pislogsz, amikor egy csodálatos jégmadarat pillantasz meg az ág szélén, és fülig érő mosollyal figyeled a kék szitakötők vidám páros táncát a víz felett. Naná, hogy csak figyelni tudod, mert ezt nem lehet úgy egyszerűen lefotózni. Elámulsz a hatalmas tündérrózsa telepeken és kíváncsian kóstolgatod a sulyom termését. Hatalmasra kerekedik a szemed a pelikánok láttán, mert az első pillanatban lenyűgöznek méretükkel, eleganciájukkal, gyönyörű röptükkel. Figyeled, ahogy ügyesen landolnak és próbálod elkapni a pillanatot, amikor felszállnak. A közel 40 fős pelikán raj magasba emelkedése mindent visz. Nyílegyenesen, egymást követve szállnak fel a magasba az orrod előtt. Ajándék pillanat. És amikor azt hiszed, hogy ennél jobb-szebb már nem is jöhet, meglátod a hatalmas pelikán csapatot egy kupacban, étkezni, ütemesen fel-le bukni a víz alá. Megmozdulni sem mersz a csónakban, csak a fényképezőgépek kattanásai hallatszanak. Ja, és hogy ott balra fekete kormoránok levegőznek széttárt szárnyakkal és kis hattyú csemeték várják anyjukat, és jobbra fekete vízi csibe ugrál a zöld leveleken? És hogy a szemközti hatalmas száraz fa minden ágán valamilyen madár ül? Ilyenkor elnémulsz, mert felesleges a beszéd. Csodálod a természet tökéletes szépségét és érzed, hogy itt bizony rend van. A vadregényes csatornákon hajózva azt sem tudod, hová nézz, hiszen a terebélyes vízparti fák alatti hangulat is beszippant. Mohos gyökerek, fények-árnyékok játéka a vízen, a nyugalom szinte kézzel fogható.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_8097.JPG" alt="img_8097.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Többszáz kilométert tettünk meg a Duna árterében, kicsi, de gyors motorcsónakokon. Egy szavam sem lehet, olyan közel voltam az áhított víz élményhez, sőt mi több, fürödtem is a Fekete-tengerben a szulinai beachen. Életem eddigi legmelegebb tenger élményét kaptam, puha homokos parttal, színes kagylókkal, és olyan sekély vízzel, hogy bátran beúszhattam addig, amíg a tenger végtelensége bele nem olvadt a horizontba. Végig kísértük a Dunát a Fekete-tengerig, kerestük a O kilométerkövet, megilletődötten álltunk meg egy pillanatra a csatorna utolsó méterein, ahol már a tenger az úr. Ott még nagyon nyugodt, békés a hatalmas víztömeg, szokatlanul sima a felszín, és számtalan madár őrzi a ki- vagy bejáratot a kőgátak tetején. Hát ide folyik a mi jó öreg Dunánk. Milyen más lesz ezek után ránézni Budapesten…</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_8012.JPG" alt="img_8012.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Nem így indultam, de képzeljétek, még erdőben is jártam! Egy különleges, szigorúan védett, Európában egyedülálló ártéri tölgyerdőn sétálhattam át keskeny pallókon. Homokdűnén nőtt többszáz éves tölgyfák, törzsükön felfelé kapaszkodó liánok, igazi vadregényes hely. Annyira valószínűtlen, hogy vastag homok az erdő alja, alig hittem a szememnek. Hát igen, a homokdűnék az ártér jellegzetességei. Nem maradt el a faölelés sem, kedvesen köszöntöttem egyiküket, ahogy ezt máskor-máshol is teszem. Itt csak titokban, mert azt mondták, nem szabad hozzáérni semmihez. De mi baj lehet egy szeretetteljes simogatásból?!<br />Ezen a vidéken, pontosabban Letea-ban szabad lovakat is kerestünk, de a 3000 lovacska egyike sem érzett késztetést, hogy megmutassa magát nekünk. Így aztán zötyögtünk a daktarin, és kékre festett lipován házacskákkal, színes virágoskertekkel és világító kék szemű öreg lipován nénikkel ismerkedtünk. Mert van élet a világ végén is! Például Laci bácsi halásztanyáján Gorgovában, ahol a szállásunk volt, alig pár lépésre a Dunától. Hatalmas bográcsban főtt a zöldséges lipován halászlé és számolatlanul sült a ponty, harcsa, sügér, keszeg és kárász. A sült hal mellé kínált fokhagymás tejföl mennyei íze még most is a nyelvemen, ahogy a reggel frissen főzött vadmenta tea fenséges aromája is.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_7926.JPG" alt="img_7926.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mindig is tudtam, hogy egy utazás sikerében az emberi tényező legalább akkora szerepet játszik, mint a természet szépsége, ahol jársz. A Duna-Delta csapata szinte az első pillanattól kezdve kedves, kellemes baráti társaságot alkotott. Együtt kortyoltuk kora reggel a frissen főzött kávét a szúnyoghálós teraszon, együtt nevettünk Attila viccein, kacagva halásztuk ki Károly kalapját a vízből, együtt találgattuk, vajon mit keresett a búvár a csatornában, és elismeréssel hallgattuk Levente sziporkázó tudását, ahogy Erdélyről mesélt és mesélt és mesélt. Esténként előkerült egy tangóharmónika, felcsendültek a legszebb magyar népdalok. Oh, amikor férfiak énekelnek, az nekem mindig ajándék, most is csodás élmény volt, ahogy az Attila-Levente-Károly trió meghitt alaphangulatot varázsolt a kis halásztanyára. Természetesen volt napfelkelte és naplemente, volt telihold és holdfogyatkozás élmény, szúnyog is, de módjával. Hallgattunk székely nyelvleckét, tanultunk fotózni a profiktól és egyszerűen jól éreztük magunkat ebben a természet- és emberközelségben. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_8213.JPG" alt="img_8213.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Boldog élmény a Duna-Delta. Igazi belefeledkezős időutazás. No stressz, no rohanás, elég, ha csak hagyod magad, megadod magad. Nem baj, ha nem vagy profi fotós, elég, ha kinyitod az érzékeidet és figyelsz. Életre szóló kalandokban és élményekben lesz részed. Felejtsd el, amit hallottál, olvastál vagy gondoltál az egyre divatosabb slow utazásról, csak menj le a Deltába, és tapasztald meg a saját bőrödön az időtlenség, a végtelenség és a csend erejét. </p>
<p>A Duna-Deltában készült<a href="https://www.facebook.com/marianna.meszaros.1/posts/2037881146256111" target="_blank" rel="noopener noreferrer"> fotóimat itt láthatod:</a> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2018%2F07%2F31%2F_tajak_joszagaval_tele_lett_a_lelkem%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2018%2F07%2F31%2F_tajak_joszagaval_tele_lett_a_lelkem%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszivlenyomatok.blog.hu%2F2018%2F07%2F31%2F_tajak_joszagaval_tele_lett_a_lelkem%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=„Tájak jószagával tele lett a lelkem…”"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szivlenyomatok.blog.hu/2018/07/31/_tajak_joszagaval_tele_lett_a_lelkem#comments"><img class="item_ctp" src="https://szivlenyomatok.blog.hu/rss/image/post/id/14154253" border="0" /></a><br /></p>
0
Szívlenyomatok
https://szivlenyomatok.blog.hu
https://m.blog.hu/sz/szivlenyomatok/image/img_8148.JPG