HTML

Szívlenyomatok

Friss topikok

  • mmarianna: @Rácz Nimród: Kedves Nimród! Nagy örömet szereztél kedves szavaiddal, köszönöm szépen! Az illusztr... (2021.12.16. 15:59) Bizonyosság.
  • mmarianna: @Blasi Laci: szia Laci, nagyon köszönöm! Szeretnék arra járni újra, egyéni szervezésben nyilván so... (2018.08.25. 10:27) Érzéki kalandozás az ír végeken
  • mmarianna: Gyöngyi! Nagyon örülök, ha így érzed! És nagyon köszönöm. (2015.08.10. 12:03) Túl az Óperencián... Svájci útinapló 3 tételben. (2.)
  • mmarianna: @ZEva: Nagyon örülök, hogy tetszettek a gondolataim! Köszönöm szépen a megerősítést! És menjünk mi... (2015.01.01. 18:15) Hóhelyzetben

Címkék

Egy teliholdas éjszakán...

2015.09.29. 20:00 mmarianna

Teliholdas erdei élménysétára invitált hétfőn este kedves erdőmérnök barátom. Nagy örömmel fogadtam el a meghívást a Hármashatárhegy tetejére, annál is inkább, mert élénken él még bennem a lövéri fenyvesekben szervezett éjszakai túrák különleges hangulata.  Az erdőbe lépés kedves ceremóniája, a komótosan sétáló emberek és gyerekek ködbe vesző libasora, sehol egy telefoncsörgés... Gondoltam, jó lesz egy kicsit nosztalgiázni, talán teliholdat bámulni és ki tudja, hátha megint történik velem valami érdekes. Mert bizony, ha én erdőben járok, akkor mindig csodás történéseim vannak –állapította meg nemrég a barátnőm is.  Igazat kell adnom neki.  Ezek a csodás történések mindig nagy találkozások. Magammal  vagy kedves-szimpatikus emberekkel. Hát ilyen útravalóval naná, hogy belevágtam az éjszakai kalandba. Jártatok már sötét erdőben? Amikor csak a Hold és a csillagok világítanak? Amikor olyan sűrű csend borítja a fák alatti ösvényeket, hogy szinte érzed az ölelését?  Ilyenkor bizony őzike módon kell lépkedni, óvatosan, magasra emelt lábakkal, lassan földet érő talpakkal.  Szinte hihetetlen, milyen gyorsan megszokja a szemünk a holdvilág gyér fényét és nagyon jól látunk mindent. Na jó, szinte mindent. A fák koronája, ágainak sziluettje izgalmas formákban játszik,  a fatörzsek érintése olyan meleget árasztó, biztonságot adó érzés. Bársonyos a moha a köveken.  Mennyire más, amikor csak érzed és nem látod… Érdekes tapasztalás a falevelek tapintása, és nagyon jó élmény a tiszta lélegzet is.  Szerettem tegnap este, ahogy átjárt a levegő és átfújt a szél. Mintha kifújt volna belőlem mindent, hogy helyet adjon annak a bizonyos történésnek. Mert volt történés, bizony, érzés-történés volt. Átélés a javából. Még most is érzem, a pillanat, ahogy mondani szoktam, velem maradt…  A séta után történt, az erdei iskola kandallójánál. Odakucorodtam egy kissámlira és csak bámultam a tüzet. Bámultam a pirosan izzó fahasábokat és hagytam, hogy átjárjon a tűz melege. Kezemben egy forró bögre gyógytea, nyelvemen különleges gesztenye-hárs-jegenye méz íze. Pillanatok alatt elárasztott egy végtelenül boldog érzés, béke, hála, öröm, köszönet…  Ajándék pillanat volt. Béketüzet kapott egy tűzjegyű Kos… 

hqdefault.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szivlenyomatok.blog.hu/api/trackback/id/tr677865684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása