Időtlen idők óta él bennem egy megmagyarázhatatlan vonzódás a néptánc iránt. Most is elementáris erővel bújik elő a tudatalattimból, ahogy nézem a táncoló nemzeteket a Nádasdy vár udvarán. Vonzódásom gyökerét még nem sikerült kiderítenem, de rajta vagyok az ügyön, mert nagyon piszkál. Lehet, hogy végre meg kéne keresnem azt a bizonyos csárdás tábort?! Alsós koromban, talán csak pár hónapig tartott a néptánc kóstoló, az alap lépéseken túl nem jutottam. Lehet, hogy már nem is nagyon fogok, éppen ezért áhítattal figyelem a színpadot. A ritmus azonnal belendíti lábamat és jókedvre hangol.
Figyelmemet - bocsánat, hölgyeim -, szinte mindig a férfi táncosok kötik le. Szeretem nézni, ahogy mozognak. Erőt és lendületet sugárzók. Ügyesek, könnyedek, derűsek. Férfiasak. Eszembe jut egy régi előadás a fertőrákosi kőfejtőben. Az Experidence együttes Ezeregyév produkciója. Egy táncos és egy szék. Fergeteges volt, mai napig emlékszem arra a dinamizmusra. Figyelem a nemzeteket. Bolgár, baszk, szerb, örmény, cseh, szlovák, német és a sárváriak. Hogy van-e kedvencem? Soroljam? Egy angol tangóharmonikás, akinek arcáról nem tudom levenni a szemem. Mennyei átélés vagy földöntúli boldogság sugárzik róla muzsikálás közben. Csak nézem és közben én is átszellemülök.. De jó, hogy itt ülök… Aztán a baszk együttes egyik hölgytagja. Két hangszeren játszik egyszerre… egyikkel dobol, persze nem ám egyforma tamtamokat, a másikkal egy nekünk szokatlan fúvós hangszeren fújja a cifra dallamot. Ügyes. Felettébb ügyes. Az egyik bolgár táncoson a fiatalsága miatt ragad rajta a szemem. Gyönyörű legényke - hogy stílusos legyek, mert ide a srác valahogy nem illik -, talán huszonéves lehet, szabályos és folyton mosolygó arccal ropja az első sorban. Tiszteletre méltó, hogy fiatalsága ellenére így képviseli népe tradícióit. Gyönyörködöm benne. Ahogy az egyik együttes dalos szólistájának hangjában is. Hát persze, ő is férfi. És szeretem, ahogy énekel. Érzésekkel teli a dallam. És jönnek a sárváriak. Ahogy az a néhány férfi félkörben egyszer csak elkezdi a székelyföldi ritmust. Lazán, szelíden és mégis eget-földet mozgató erővel. Hát ez az. Hajaj... Érzem, ahogy töltődöm a kellemes nyárestében.
Figyelem a táncosokat, ahány nép, annyiféle mozgás. Feszesen, nagyon magasra lendített lábak, apró ritmusos lépések, párban, sorban, körben. Sodró lendület, meseszép népviseletek. Egymásra figyelő tekintetek, kézfogások, egymás övébe kapaszkodások. Jaj,de közöttük lennék… belesajdul a szívem a sóvárgásba. Csak tudnám, miért…
