Már a bőröndbe csomagolás gondolata is az egekig röpített ilyen hosszú, utazás nélküli hónapok után. Alig hittem, hogy újra útra kelhetek, hogy újra visz a busz új felfedezések, új élmények elébe. Aztán egyszercsak ott álltam a világhíres bigéri vízesés előtt, ott ültem a selymes herkulesfürdői gyógyvíz ölelésében, könnyeimet nyeltem a Szapáry-fürdő előtt és elcsendesedve töltöttem fel testem-lelkem raktárait vízcsobogással, kabócaénekkel, napsütéssel, fehér sziklákkal, a Duna kék szalagjával és a természet zöldjével.
Herkulesfürdőn jártam, a Cserna völgyében. Egy szívszorítóan gyönyörű, szebb napokat látott különleges vidéken. Ott, ahol ma is vonatokat fogad Sissi hajdani vasútállomása, ahol szobrok vigyázzák egy letűnt kor omladozó palotáit. A romos épületek közt sétálva más a lépték, más az idő. Épen maradt homlokzatok, tetőn vigyázó szobrok, színes motívumokkal megfestett plafonok kérik tekintetemet. Véletlenül nyitva maradt ablakok mögött a falakon sejlik fel a múlt eleganciája, egy belakatolt ajtó véletlen résein túl pompás Zsolnay-kút és főúri csillár rejtőzik. Cirádás erkélykorlátok, fák szegélyezte sétányok, a Csernán átívelő, mára rozsdaette hidak látványa hosszú órákra, napokig fogva tart. Látni vélem az enyészet közt a ragyogást, a hajdani pompát, a bálokat, a pavilonból áradó muzsikát. Elképzelem, milyen lehetett, és megálmodom, milyen lehetne. Ülök Herkulesfürdő szívében, a szökőkutas park melletti teraszon, lassan kortyolom a kávémat, élvezem a jéghideg ananászos italomat, mögöttem lágy kávéházi zene dallamai úsznak be a térbe. A herkulesfürdői életérzés megszólít. Mindannak ellenére, amit látok. Csakazértis. A természet szépsége és életereje megnyitja elszorult szívemet, felülírja szomorúságomat. Hálás szívvel gondolok Herkules szent vizeire, a bőséggel áradó gyógyvizekre, a völgy klímáját alaposan kiélvező fákra, a környező hegyekre, a kristálytiszta, éltető forrásokra. Erdő, erő, eredő – jut eszembe a régóta vallott, hitt, érzett gondolat, tudás az erdők életerejéről. Barátságot kötök az óriás mamutfenyővel, szemezek a tiszafával és tobozt szedek emlékül. A kis faragott dobozkába kerül majd, amit egy halk szavú magyar nénitől vásároltam séta közben. Herkulesfürdői emlék lesz belőle, éppen úgy, mint a Herkules-szobor mögötti kis templom szelíd orgonamuzsikás áhítatából és magyar nyelvű felirataiból, elsuttogott Miatyánkjából.
Mindig is szerettem a forró termálvizek ölelését, itt sem marad ki az élmény. Ejtőzök igazi medencékben, imbolygok a Cserna-mentén kialakított természetes fürdőhelyek kövein, nyakamat masszíroztatom a fali csövekből érkező áldásban, Kneipp-kúrát veszek a jéghideg Cserna és a tűzforró gyógyvíz váltakoztatásával. Sima aszfalthoz szokott lábam óvatosan keresi helyét a kövek és kavicsok víz alatti összevisszaságában, ám kedvesen nyúlnak a segítő kezek, mutatva a helyet a forrás közelében. Herkulesfürdői emlékké válik ez a pillanat is, eltűnnek a nyelvi nehézségek, hiszen mindenki ugyanazért érkezett. A gyógyvizek élvezetéért, amit oly bőségesen ad a völgy, szinte 10-20 méterenként források törnek a felszínre. Vajon milyen lehet ez a hideg évszakban? Lelki szemeim előtt látom már a párafelhőket a Cserna fölött, a sejtelmes ködöt a medencék felett. Őserő árad itt, mindent gyógyító őserő. Jó volt belesimulni, ha csak pár napra is a KárpátKlub szervezésében.
Csendesen szemlélődő énem boldogan, tágra nyitott szívvel és érzékszervekkel fogadott be mindent a herkulesfürdői 5 nap alatt. Úgy bámultam a fecskék röptét a Szeles-vízesés felett, mint aki most látja őket először, mozdulatlanul ringtam együtt hosszú percekig a rohanó patak hangjaival, szemügyre vettem minden szénaboglyát, és gyönyörködve szemléltem a fehér sziklás hegyoldalt takaró erdőket. Ujjongtam az út menti váratlan forrásokon a zöld mohatakaró között, mohón kortyoltam a kristálytiszta forrásvizeket, és lélegzetvisszafojtva hajókáztam a Dunán. A Nagy és Kis Kazán-szorosok világa nemcsak a vízről, de a levegőből is különleges élmény, gyűrött sziklái, a sziklákon ki tudja miből erőt gyűjtő fák minden méteren elkápráztattak. Csakúgy, mint hajóskapitányunk telefonján a magyar tulipán, a Tulipa hungarica fotója, a sárga virág ugyanis itt nő a sziklákon, egyedül a világon. Alighanem Herkulesfürdő is páratlan a világon, mindazzal, ami volt és amivé lett. Amit mutat és amit sejtet. Amit elvesztett, amit elvesztettünk. A történelem sodor, az idő múlik, ám Herkules szent vizei állhatatosan és bőségben áradnak nekünk is. Ad aquas Herculi sacras. És a Herkulesfürdői emlék már nemcsak a keringő dallamait jelenti számomra, hanem a Kárpát-medence egy különleges szegletét is a Bánságban, amit egyszer mindenkinek látnia kell, hogy legalább gondolatainkban megőrizhessük.
Herkulesfürdői fotómat itt találod
Al-Duna képeimért ide kattints
