Hozzád szólok, Magasságos, aki meghallgatod a szívek leghalkabb sóhaját is. Hozzád, aki úgy tudja keverni és osztani sorsunk kártyáit, mint senki más. Bőkezűen méred a feladatokat és nehézségeket, hogy aztán megerősödve, boldog mosollyal arathassuk le életünk ajándékait is.
Köszönöm Neked az elmúlt évek minden történését, teljes szívemből. Köszönöm a bátorságot, amit adtál nekem, hogy elindulhassak saját utamon, egy szabad élet felé, amit szeretteim nyugalma és boldogsága tesz teljessé.
Köszönöm a lehetőségeket, amelyeket megcsillantasz előttem, hogy segítsenek életben tartani a reményt a boldogulásra, hogy higgyem, nem lesz baj, hogy mindig jut, amire kell. Érzem, hogy figyelsz rám, hogy gyorsan felemelsz, ha a történések megviselnének, köszönet érte. És a képességért is, hogy megtaláljam a megoldásokat, a kiutakat a hétköznapok labirintusából.
Köszönöm a Szerelmet, amiről korábban csak álmodhattam, és köszönöm az erőt, ami segített a túlélésben. Végtelen szeretettel és hálával őrzöm őt a szívemben, életem egyik nagy ajándéka volt, hogy megismerhettem. Hálás vagyok az érzésekért, minden érzésért, a boldog pillanatokért és a szomorú elengedésért. Köszönöm, hogy a nehézségek megnyitották szemem az Élet csodálatos szépsége előtt. Nincs bennem félelem, bátor, nyitott és kíváncsi lettem. Élek, másképp, mint régen. Köszönöm.
Kérlek, ajándékozz meg újra a szerelem csodálatosan vibráló érzésével! Készen állok rá, tudom, érzem. Vágyom a „levélbontás” előtti édes izgalom semmi mással össze nem hasonlítható érzésére, igen, megint írt nekem! Hadd érezzem fülig szerelmes kamaszlánynak magam minden találkozás előtt, hadd forgolódjak izgatottan ágyikómban a közös kirándulások előtt, boldogan várva a nagy napot. Add, hogy soha ne tudjak betelni a hangjával, hogy szomjasan várjam hívását, vagy első szavait egy közös reggeli ébredés után. Teremtsd meg a helyzetet, hogy olvasson nekem valamit, amit a legnagyobb békében, kikapcsolva mindent, boldogan mosolyogva fogok átélni. Te aztán tudod, milyen régóta vágyom erre. Adj, kérlek, majd felszabadult nyíltságot bennem felé. Hogy tudjam, érezzem, vele semmitől nem kell félnem, biztonságban és szeretetben mondhatok ki bármit. Mára már tudom, nem szabad élni e nélkül. Ajándékozz meg minket, kérlek, majd az elfogadás természetességével, a hétköznapok csodáival, a tekintetek ragyogásával, a csend hangjaival, az érintés erejével. A teljességgel.
Csupán erre vágyom, ezen a tízmilliószoros teremtő napon. Köszönöm.
