Pár hónappal ezelőtt kezdődött. Valahol a nevezetes szülinapom környékén. Felébredt bennem egy érzés. Úgy sejtem, megértem rá, hogy megértsem, mit is jelent nekem a szülővárosom. Hogy minden porcikámban érezzem: a gyökerekből szárnyak is nőnek.
Bizony, el kellett távolodnom tőle, hogy közelebb kerüljön. Még sokkal közelebb, mint ahol addig volt az életemben. Naná, hogy mindig is szerettem, szinte itt éltem le az egész életemet, úgy öt évvel ezelőttig. Akkor menekültem, bárhol jobb volt… A könyvemet sem itthon írtam. Milyen érdekes, ahogy kitettem a lábamat Sárvárról, késztetést éreztem, hogy írjak róla. Hogy bemutassam másoknak is - titkait, kincseit és legendáit ♥ . Azóta gyakran mondják rólam, szerelmes a városába… Biztos a rám oly nagyon jellemző lelkesség a hunyó ebben a szerelmetességben, hiszen egy ideje minden fórumot kihasználok, hogy új rajongókat szerezzek Sárvárnak. Szállodai vendégeket, újságírókat, fővárosi barátokat. Viszem őket minden kihagyhatatlan, gyönyörű és értékes sárvári helyre és csak csacsogok és csacsogok… hogy érezzék már meg, milyen különleges helyen járnak. Nem tudom, célba jutok-e náluk, hogy felébred-e bennük a csodálat az öreg tölgyek láttán, hogy vajon ők is érzik-e a Nádasdy vár illatát, de azt igen, hogy nekem mindig nagy boldogság Sárvárról beszélni. Olyan, mint amikor a finoman és folyton izzó parázs lángra lobban. Másodpercek alatt felragyog bennem az érzés. Igen, szárnyakat kapnak a gyökereim. Goethe után szabadon ♥.
Tény, hogy mostanság gyakrabban megfordulok otthon. Tény, hogy azonnal fülemig ér a szám, ha épp a harangjáték csilingelő dallamára sietek a postára. Az is tény, hogy valahányszor kávémat kortyolom ezeken a hétvégéken a hajnal csendjében, nagyon jó érzések járnak át. Érzések, amiket sehol máshol nem érzek. Az otthon vagyok igazi érzése. Az a fajta érzés, amitől mindig kapok valamit. Néha megnyugvást, laza elengedést. Néha csendet és megbékélést. Néha sziporkázó ötleteket, magasröptű terveket. Tudom, hogy ez nem honvágy. Hiszen nem szakadtam el, egy kicsit sem, sőt! A távolság csak felerősítette bennem az idetartozás érzését. Felerősítette és dolgozik bennem. Egyre mélyebbre nyúlnak a gyökereim és egyre magasabbra visznek a szárnyaim. És hogy én ezt mennyire élvezem…
