Szeretem az évtizedeken és kilométereken átívelő kapcsolódásokat. A szembenézős, egymásra figyelős, összenevetős emberi találkozásokat. Időtől és tértől függetlenül. Amikor éppen ott folytatjuk, ahol tavalyelőtt vagy a múlt héten abbahagytuk.
Milyen nagy dolog ez! Ezek a gondolatok jártak a fejemben tegnap, amikor a hajdani gimnáziumi osztálytársaimmal megbeszélt találkozóra készülődtem. A viszontlátás örömétől lelkesen, izgatottan, várakozás teljesen... és egyszer csak azon kaptam magam, hogy számba veszem a közösségeket, ahová mostanság tartozom. A kórus, a munkatársak, a bringás csapat, a túratársak, a hölgyklub és persze a hajdani gimis osztály. Eltéphetetlen pókfonalak boldog szövevénye. Hogy képtelen vagyok lemondani egyetlen ilyen találkozásról sem? Hogy elmondhatatlanul élvezem a közös asztal, a közös éneklés, a közös túrázás minden pillanatát? Bizony, így van. Olyanok nekem ezek az összetartások, összetartozások, mint az éltető nedű. Elismerem a digitalizált világ előnyeit, értékelem az információ áramlás szédítő gyorsaságát, de ami egy-egy ilyen hús-vér emberi találkozás során történik, mindennél többet ér. Feltölt, épít, kikapcsol, megnevettet, elgondolkodtat, elvarázsol. Napokig, hetekig, sőt akár évekig táplálkozom ezekből az élményekből. Tegnap este is... 32 évvel az érettségink után, együtt vagyunk, nosztalgiázunk, poénkodunk, nevetünk, beszélgetünk. Egyikünk az óceán túlsó partjáról érkezett... mesebeli életúton jár... de amikor csak teheti, itt van velünk Sárváron. És a többiek is. Jönnek az első hívó szóra, nincs feszengés, csak azonnali kapcsolódás. Egymásra hangolódás, egymásra nevetés, egymásra figyelés. Szemtől szemben. Milyen nagy dolog ez! Két éve találkoztunk így utoljára, de mintha tegnap lett volna. És milyen jó, hogy egyre mélyebben nyílunk meg egymás felé, hogy nincsenek tabu témák, hogy az önzetlen segítségnyújtás lehetősége kimondatlanul is a levegőben lebeg, hogy egy pillanatig sem kétséges, hogy hamarosan újra találkozunk. Ahogy a bringásokkal, a kórussal, a túratársakkal, a hölgyklubbal is... Találkozunk és kapcsolódunk. A legemberibb módon. Tele bizalommal, őszinte kíváncsisággal, szeretettel.
