Gyakran halljuk, igen, a lélek ilyen-olyan gyengeségei megbetegítik a testet. De gondolunk-e arra, hogyha jót teszünk a testünkkel, akkor az energiabombaként hat a lelkünkre? Hogy némi igazi testi erőfeszítést, a megszokottól való eltérést, a fizikai kihívások leküzdését mekkora öröm, elégedettség, sugárzás követ lelki szinten?
Én ezt már nemcsak gondolom. Határozottan tudom, sőt a legőszintébben bevallva, élvezem is. Naná, hogy élvezem, hiszen tudom, mire számíthatok, hogyan is érem el ezeket a fizikai csúcspontokat és hogy odafent mi is vár rám. Elmesélem, hátha bátoríthatok valakit, térjen le egészen nyugodtan néha a komfortos útról. Persze figyelmesen, körültekintően, kellő önismerettel felfegyverkezve és először nagyon óvatosan, aztán lehet egyre bátrabban.
2007 óta ismerem és csinálom a tavaszi, őszi méregtelenítő léböjt kúrákat. Az elsőre, ahogy ez a nagybetűs Elsőknél lenni szokott, mindig emlékezni fogok. Ahogy kíváncsian figyeltem a bennem zajló folyamatokat, ahogy az elméletben megismert tisztulásból gyakorlati megismerés lett, ahogy a böjt ajándékaként elöntöttek az új energiák. És az első szilárd étel mennyei íze a 3 lénap és a böjtmegtörős alma után – pirítós egy kis vajjal és zöldfűszeres túróval – a mai napig, immár 5-6 böjt után is velem maradt. Böjtöltem csapatban, böjtöltem kicsit munka mellett, böjtölni próbáltam nehéz magánéleti kínok között, aztán böjtöltem egyedül, legtöbbször szállodában, és legutóbb otthon. A tapasztalatok megtanítottak a tudatosságra, már mindent úgy csinálok, ahogy az nekem a legjobb. Képes vagyok a böjt előtt hetekig levesen és salátán élni. Tudom, hogy nincs szükségem böjti levesekre, elég a tea, a víz és a frissen facsart gyümölcslé. Csak az a fontos, hogy szinte átaludhassam az átállás első napjait. Végtelenül élvezem a tudatosságomat, melynek csodájaként egyre gyorsabban átlibbenek a böjt eufórikus oldalára. Legutóbb alig 2 nap kellett csak, hogy a 3. reggelen hajnali 6-kor kipattanjon a szemem, kinyíljon a fülem az ablak alatt trillázó madárdalra és hogy pizsamában örömtáncot ropjak a nappaliban Brian Adams Sommer of 69’ vérpezsdítő dallamára… Hát ez kérem, szó szerint a böjteufória! Egy olyan pillanat, amire én bizony, megvallom, rákattantam. Imádom, egyszerűen vágyom rá, amióta megismertem.
Higgyétek el, érdemes ezért a szárnyakat adó szabadság és öröm érzésért lemondani kicsit a vajaskifliről, amit itt és most pont azért emlegetek, mert nagyon nagy kedvencem, de ez bármivel behelyettesíthető természetesen. Ebben az eufórikus átbillenős érzésben annyi, de annyi minden jó van! Büszkeség, mert megcsináltam! Elégedettség, hiszen valamit megint jól csináltam. Könnyedség, hiszen a böjt csodája pont abban áll, hogy a gyomrot nem nehezíti az ég világon semmi. Öröm, hiszen a mérleg is kevesebbet mutat. Igen, ez a pillanat, ez olyan ráébredős érzés, hogy igen, végre…, de tudnotok kell azt is, hogy nem tűnik el később sem, csak átalakul egy folyamatosabb böjtös boldogságérzéssé, aztán a lénapok elmúltával, a böjt megtörésével és a felépítő napokkal megérkeznek a hetekig, sőt hónapokig tartó energiák, a frissesség. Most éppen azt tanulom, hogy minél lassabban térjek vissza a normál étkezéshez, egyelőre megy…
A szaunaorgazmus egy másik történet, igazából még csak egyszer éltem át, de már most tudom, hogy nem ez volt az utolsó. Borzongás a forróságban – ez nagyon bejött nekem! Mi is kell hozzá? Hát egy jó szaunamester és az ő törölközője! Pár évvel ezelőtt a kíváncsiság bevitt egy mézes szauna szeánszra Bükfürdőn, ahol végre megtapasztalhattam, hogy igen, én is tudok izzadni, és hogy a méz tényleg jó a bőrnek. Pár hete spa programot szerveztem a Danubius Hölgyklubban, és februári hideg tél lévén a program gerincét a szauna szeánszok adták. Szám szerint négy, szépen egymás után. Mondanom sem kell, ugye, hogy az én vágyódásomat a legutolsó, az olívaolajos szeánsz keltette fel legjobban. Persze, nem úgy van az, hogy egyszerre csak a csúcsra ugrunk, muszáj a lépcsőket és megmászni. Így alakult, hogy részt vettem a kávéson, a jegesen, a levenduláson is, míg elértünk az olivásig, amire a bájos és ügyes szaunamester azt a bizonyos, manapság gyakran emlegetett szaunaorgazmust beígérte. Hiába, kell a felmelegedés, a felforrósodási folyamat a szaunában is... És akkor, ott a szauna felső lépcsőjén, izzott a levegő, lebbent a törölköző és érkezett a tetőtől talpig borzongás. Szinte minden kendő lebbentésnél egy-egy jéghideg fuvallat. Különleges csúcspont! Mintha csúfot űznének Veled az érzékeid! Borzongsz, holott minden porcikádat átjárta a forróság. Mindenhol folyik Rólad a verejték, az oliva olajat már régen beitta a bőröd, és akkor egy-egy pillanatra szinte a lélegzeted is eláll a borzongástól... el tudjátok képzelni? Ez az élmény jóval túl van a komfortzónán, bizony ám!
Ha tehetitek, éljétek át, ismerjétek meg! Ha csak kicsit bementek lazítani a szaunába, az nem elég! Vezetett szaunaszeánsz kell, mert ott nincs pardon, ha bírod. Igen, muszáj legyőzni a hőséget, muszáj kitartani okosan akár több meneten át, de az élmény megéri! Ja, és nem mellesleg egészséges is.
