Évente egyszer, ha teheted, menj el a tengerhez! Állj meg a partjánál, és figyelj! Figyelj minden rezdülésre, érezz meg minden fuvallatot, hallj meg minden hangot! Add át magad annak a csodálatos összhangzattannak, ami ott vár rád. Csodáld meg a kékek, zöldek, türkizek beszédes árnyalatait, és érjen fülig a szád, ha a kristálytiszta víz alatt még halacskát is látsz. Fokozatosan merülj el a tengerben, először csak állj bele bokáig, kóstold meg hűvösségét, élvezd, ahogy lágyan csókolgatja lábadat. Légy résen, mert néha bokán rúg, amikor erejét fitogtatva követ is hoz a hullámok mélyén. Vegyél nagy levegőt, és finoman csússz bele, hagyd, hogy átöleljen. Lassan tempózz, olykor lebegj, engedd el magad teljesen. Bízd rá magad tetőtől talpig, biztonságban vagy, hidd el. Lebegj állva vagy lebegj fekve, egyik jobb, mint a másik. Ha körülnézel, a nagy kékségben csak béke és ragyogás van. Csillogó fény pöttyök a víz felett, káprázatos tündöklés a víz alatt. Érzed, milyen kicsike vagy ebben a végtelenségben? Játssz a hullámokkal, ha megérkeznek hozzád. Vedd fel a ritmust, ringatózz velük együtt, sőt ugrálhatsz is, ha van kedved. Jól tankolj fel a hullámzásból, hogy jó sokáig otthon is fel tudd idézni az ágyadban fekve, milyen is volt a tengeren. Hidd el, tested emlékezni fog, csak behunyod a szemed, és gondolatban ott ringatózol a tenger hullámain, Földanya ölelésében.
Ülj le a parton a kavicsok közé, és keresgélj kincseket. Vízkoptatta hófehéreket, csíkos vöröseket, picurka laposakat, lyukacsos zöldeket, halformájú kékeket, apró kagylóhéjakat. Évezredek munkáit tartod a kezedben, érintsd őket tisztelettel, csodálattal. Délben húzódj az árnyékba, és tekintetedet fordítsd a távolba. Bámuld a végtelent, hallgasd a hullámok hangját, és az sem baj, ha belealszol. Hiszen pihenni, feltöltődni jöttél. Neked énekelnek a kabócák, fáradhatatlanul, és téged mulattatnak a sirályok, fenséges röptükkel. Ha szerencséd van, hajókat is figyelhetsz a nyílt vízen. Gyors csónakokat, komótos halászhajókat, hatalmas luxus tengerjárókat, kifeszített vitorlájú fregattokat.
Ha tengerre néző teraszod van, az olyan, mint egy színházi karzat. Csak kiülsz oda, és szótlanul szemlélődsz. Ugye, tudod, hogy egy soha véget nem érő előadáshoz van szerencséd? A nap bármelyik percében kitekinthetsz a tengerre, mindig kapsz valamit. Hajnalban a napfelkelte szín- és fényjátékát csodálhatod, majd jönnek a halászok, aztán a indul a komp, majd balról érkeznek a hatalmasok, később feltűnnek a gyors motorosok, és ez így megy egész nap. Zenei aláfestést is kapsz ám! A madárkórus egyre zengőbb fortékat produkál, a kabócák sem fáradnak. Ha képes vagy erre a tengeri dalárdára fókuszálni egy kicsit, csukd le a szemed, és keresd a ritmust. Elképesztő rendet és fegyelmet találsz majd a dalban.
Naponta indulj sétára a parton. Ne siess, mert az nem jó. Komótosan lépkedj, és fogadd be a látványt. Szívd magadba a tenger illatát, érezd meg a sós tengeri levegő selymes zamatát. Ugye, hogy egész más itt egy jó mélyet lélegezni? Átmos, szó szerint, odabent. A tengerparton sétálni különleges ajándék. Minden lépés tökéletes élmény. Hol a kékséget nézed, hol a sziklaformákon akad fent a szemed. Figyeled a part menti villákat, a kertekben pompázó virágokat, a hely hangulatát. Ha szerencséd van, talán még egy erdő is van a közelben. Sétálj be oda, és figyeld a fatörzsek mókás formáit, a szél alakította hajladozásukat, a kék víz és zöld lomb elképesztő összhangját. Néha váratlanul feltárul egy-egy mesebeli öböl, egy-egy kék laguna, és naná, hogy nem bírsz a mosolyoddal. Képeslapra illő vidéken jársz. Vadregényes, és mégis olyan mesebeli. És te a része vagy, legalábbis egy rövid időre. Fogadd be az érzést, őrizd jól a szívedben, és jövőre, ha teheted, újra menj el a tengerhez!
A dalmát tengerparton készített fotóimat itt találod
