Szívlenyomatok

Még mindig érzem a hullámok ringatását, és arra ébredek reggelente, hogy átfúj a tenger felől érkező szél. Oly kedvesen borzol, hogy nem feledhetem, pedig már egy hete, hogy hazaérkeztem életem első tengerparti nyaralásából. Karpathos, a parányi sziget Rhodosz alatt, a kakukkfű illatú vadregényes hegyormokkal, a tavernák szépen mosolygó uraival és a tenger megannyi csodájával amolyan Elsőként gyorsan megtalálta helyét a szívemben és az emlékeimben. Hogyan is feledhetném a lágy tengeri levegő zamatát, a hullámok ölelését, a szélcsendes öböl békéjét és a szélfútta hullámverés sodró erejét. A soha nem szűnő, szelíd morajlás lüktetése szinte szívverésként töltődött belém, éppen úgy, mint az a bizonyos tengerkék. A tenger kékje. Csak lehunyom a szemem, és látom, hallom, érzem.
Ott pihenek a hatalmas sárga homokzsák kényelmes ölelésében, abban a ritkán adódó, ajándék pillanatban, ami az ébrenlét és az elalvás vékonyka határmezsgyéjén ringatja az érzékeket. Bódító a meleg, véd a napernyő, ringat a hullámverés, és olyan kerek a világ. Megáll az idő, magával ragad a nyugalom. Földöntúli béke, igen, talán ez a jó szó. Hm. Tényleg, most így, visszagondolva, ez olyan mindent elengedünk állapot volt. Napjában többször is akár.
Korán kelő pacsirta lelkem izgatottan és ösztönösen ébredt még jócskán a nap előtt, nem is hagyott békén, így ott álltam hajnalonta az erkélyen, hogy az éppen velem szemben a horizont szélén felbukkanó napocskát útjára kísérjem. Hiszitek-e, hogy nincs két egyforma napfelkelte? Hogy egyszer égővörösre festi az eget, már a jövetele előtt, míg máskor a legpasztellebb pasztell rózsaszínbe öltözteti a látóhatárt? Hogy egyszer egy halászbárka siklik a képbe, másszor két sirály, aztán egy motorcsónak halad át a nap aranyhídján. Ennyi fénnyel és élménnyel ébredni, nem gondoltam volna. A napfelkelték fényszínháza mellé ráadásnak érkezett a telihold varázsa is. Igaz, nem volt nagy, és nem volt eperhold, de ott kereklett az égbolton, gyönyörű fényével megvilágítva a tenger egy darabkáját. Mintha kivilágították volna a nagy víz egyik csíkját az éjszaka sötét leple alatt.
A tenger hűs érintése. Igen, erre kristálytisztán emlékszem. Tűz a nap, fúj a szél és belelépek. Selymes, áttetsző és hűvös, milyen finom hűvös! Áldás ez a frissesség, lebegek, úszom, élvezem. Hullámok jönnek-mennek, megunhatatlan. Szeretem. Jó nekem.
De jó ám, nagyon jó! Akárcsak a hajókirándulás és a csajos barangolás is. Hogy milyen a sziget? Érintetlen, vadregényes és gyönyörű! Azok az öblök, több tucatnyi és mind más! Agyagos, hófehér karibi homokos, kis kavicsos, szeles-szörfös, hatalmas sziklák alatti. Kanyarognak az utak – utak?!, á, egy út! – felfelé amolyan szerpentinesen, majd persze lefelé is. Forgalom nincs, sőt távolságok sincsenek igazán. De van igazi halászfalu, vannak szebbnél szebb színes virágok, érett sárga citromok a kertekben, vannak lépcsőzetes olajfaligetek, és vannak erős nők, Olymposzban. Ott visszafelé mentünk a történelemben. De hogyan is élhetnek két hegycsúcs között messzebb a tengertől? Hát úgy, hogy mindent megoldanak. Emlékszem a tekintetükre, a fekete ruhájukra, emlékszem az egyik néni jókedvű kacagására, amikor fejemre tekerte a gyöngyös kék kendőt. Bizony, hogy ott is maradt, mert ilyen csábításnak nem lehetett ellenállni! Hiába, vérbeli sales-esek mindenhol akadnak!
Az emlékek itt vannak, belül, nem hiányoznak, bezzeg az ízek!  Azok a rózsaszínű ropogós apró rákok! Kedvenceim lettek, a finom krémes tzatzikivel, éppen úgy mint a fűszeres fetával fogyasztott édes kis paradicsomok. A padlizsán itt sem lett a szívem csücske, de a töltött cukkinivirág és a dolmades már ismerős lesz legközelebb.
Mert lesz legközelebb, tudom, hogy lesz. És milyen jó lesz ismerősként köszönteni a tengert, a homokot, a kékek millió árnyalatát, a szél ölelését, a távoli szigetek és hegyek sziluettjét. Jó lesz a reggel frissességében felfedezni a kis kápolnákat, amelyekben olyan kedvemre valóan vastag a csend. Jó lesz ismerősként figyelni a hajnalban kifutó halászhajókat,és jó lesz mosollyal viszonozni a kedves köszöntéseket. Jó lesz hullámokat hallgatni és nagyokat szunyókálni...minden jó lesz, tengernyi élmény lesz.  Efariszto, Karpathos! 

És további fotókért kattints ide: