Ülök a nappaliban a reggel békéjével és a gőzölgő kávéscsészémmel. Pünkösdvasárnap csendje vesz körül és ahogy ez nálam gyakorta történik, szépen lassan elindulnak a gondolataim. Ezúttal a szemközti falat betakaró könyvespolc ébreszti fel tűnődésemet. Nini, hát előttem az életem... könyvekbe zárva.
Ahogy szépen lassan pásztázom a több sornyi-polcnyi kötetet, szinte mindegyikről eszembe jut valami. Életem egy korszaka, egy eseménye, egy emléke, egy szereplője... Ott figyelnek a hajdani kötelezőkből kedvencekké vált Fekete István regények, a több kötetes, vaskos klasszikusok és óh, a ronggyá olvasott "A Tamás templom karnagya" és megannyi életrajzi regény, Beethoven, Munkácsy... Mondtam már, hogy könyvmolynak készültem? Mindent elolvastam, ami a kezem ügyébe került, csak jó vastag legyen:-)
Néhány sorral lejjebb a gyerekek hajdani mesekönyvei, az ezredforduló emlékére kapott elegáns olvasó- és daloskönyvek mellett könnyed olvasmányok emlékeztetnek a gyed-es időszakomra. Danielle Steel, Robin Cook és még jó néhány romantikus, szinte egy estés olvasmány. Akkor ezekre volt étvágyam, ahogy később fájó lelkem keresett kapaszkodót a Vigasztalások könyvében, a Müller Péter írásokban, a Bölcsességek könyvében vagy a Bibliában. Se lát, se hall, csak olvas - korszakomat Arthur Hailey Detektívek és Dan Brown történetei idézik fel. Rosamunde Pilcher gyönyörű jelzői, szépségesen komponált összetett mondatai, reményteljes újrakezdést sugalló regényei régi kedves osztálytársamat, későbbi munkatársamat juttatják eszembe, akitől anno a Pilcher-ajánlás és az olvasnivalók is érkeztek. Mennyire egy húron pendültünk, ha könyvekről volt szó...
Majdnem egy egész polcot betöltenek a dedikált kötetek a Nők Lapja Műhely íróitól - mennyire szerettem ezeket a személyes közönségtalálkozókat! Schäffer Erzsébet egyetlen kötete sem hiányzik a könyvespolcról. Szemmagasságban vannak ezek a csodás, lélektől lélekig ható emberi történetek. Jó ideje ilyen rövid olvasmányok férnek bele csak az estéimbe, de tudom, érzem, lesz ez még másképp is... és akkor mindent újraolvasok, ígérem meg magamnak. Vajon hogyan hatnának rám most azok a történetek, amiken egy évtizede vagy több oly sokat sírtam... vagy azok, amelyekben szinte eggyé váltam a főhős lángoló szerelmével? Amelyek kedvesen, de határozottan kiszakítottak az akkor nem éppen rózsás hétköznapjaimból? Az időközben begyűjtött élettapasztalatom birtokában csak mosolygok költői kérdéseimen, és persze tudom a választ. Bármikor is szedném elő újra a könyveimet, mindig azt kapnám tőlük, belőlük, amire éppen szükségem van.
Kis ezüst borítású köteten pihen meg az emlékektől elhomályosult tekintetem... Tatiosz gondolatainak gyűjteménye... Tőle kaptam, benne kézzel írott sor... tudom kívülről, de felnyitom és megsimítom a jellegzetes, oly jól ismert kézírással rótt sorokat... szeretetből lesz a szerelem és a végén megmarad a szeretet... Igen, megmaradt, akármelyik bárányfelhőn pihenve is vigyázol rám, a szeretet és a hála megmarad, az emlékeddel együtt.
Naná, hogy a budapesti lakásban is szépen gyarapodik a könyvespolcom! Gyakran több kötet is utazik velem, ők a füveskönyvek. Márai nagyon régóta kísér engem, sok-sok kilométert és évet bejárt velem, de Weöres Sándort, Fekete Istvánt, Szepes Máriát, legújabban Exupery-t is örömmel viszem útitársként. Úgy látszik, mostanság ilyen rövidke, de annál mélyebb bölcsességekre szomjazom. És Vass Albert jóságos-szépséges természet-meséire, amelyek lecsitítanak, mosolygós álomba ringatnak esténként. A többi újonc könyv pedig, akik ilyen-olyan ajánlások, könyvesbolti kalandozások során folyamatosan felkerülnek a polcaimra, türelmesen várnak a sorukra. Eljön az ő idejük is, tudom én. Készülök rájuk, készülök a korszakra, amikor megint órákig, napokig olvasok majd...
Könyvekben az Élet. Könyveimben az életem. Ott vagyok otthon, ahol velem vannak. Eszembe jut a rég várt viszontlátás pillanata 2012 októberében, a válóper ügyes-bajos időszaka után. 4 év után akkor léptem be újra a nappali ajtaján. És ott voltak, kicsit porosan, de hiánytalanul. Emlékszem, csak ültem ott nagy könnyes boldogságomban, hogy a könyveim megvannak nekem. Békét és nyugalmat árasztanak, estéről estére felkínálják magukat, a bennük rejlő tudást, hangulatot, érzéseket, izgalmat, sorsokat, hogy beléjük feledkezhessek. Köszönöm. És az a tény, hogy igen, már én is írtam, írhattam egy könyvet, valahogyan passzol ebbe az örök életű könyves szerelembe. Mese nincs, könyvekben az életem, és ezt én nagyon is szeretem.
