Szívlenyomatok

Meg vagyok róla győződve, hogy sokat veszítünk, ha túl agyalunk dolgokat. Agyon kombináljuk, ízekre szedjük gondolatban, latolgatjuk az előnyeit, hátrányait, veszélyeit. Ahelyett, hogy a fejest ugranánk az élménybe, szépen lassan lebeszéljük magunkat róla. És le is maradunk róla. 
Jómagam egyre inkább igyekszem, hogy a bennem megszülető gondolat minél gyakrabban tettekké váljon. Mindenféle felesleges agyalás nélkül. Teszem ezt azért, mert egyre több olyan kalandot, élményt, tapasztalatot gyűjtöttem a spontán ötletek vezérelte cselekedeteken át, amelyek hatalmas örömforrásként, önbizalom erősítésként, bátorság tesztként kitűnőre vizsgáztak.
De hadd meséljek el egy konkrét példát. Kedves kolléganőmnél kiscicák születtek, még május elején. Amikor elmesélte, hogy négy kis nyivákoló szőrgombóc keresi majd gazdáját, azonnal benyújtottam igényemet egyre. Gondoltam, édesanyámnak elviszem. Mindig volt cicája, a legutóbbi egy évvel ezelőtt elkóborolt, hát itt az ideje, pótoljuk. Teltek-múltak a hetek, elérkezett az idő a cicuska átvételére és hazaszállítására. Szerintem bele sem gondoltam, hogyan is lesz az, amikor a pilisvörösvári kiscicát  közösségi és tömegközlekedéssel szállítom haza Sárvárra. Annak rendje-módja szerint kértem kölcsön egy cicaszállító dobozkát. Hát szegénykém persze nem fért bele, így egy klasszikus nyúlketrecben kaptam a nem mellesleg háromszínű aranyoskát. El tudjátok képzelni a jelenetet? Séta végig a belvároson, Budapesten, utazás a metrón, majd 3 óra a sárvári gyorsvonaton, kezemben egy folyton nyávogó cicus, egy nyúlketrecben. Kánikulában. Útközben persze eszembe jutott, hogy nem lett-e volna sokkal egyszerűbb Sárváron, a szomszéd utcából szereznem egy kiscicát?! Igen, persze, biztosan egyszerűbb lett volna. De az az élmény, a fokozott figyelem, a hatalmas népszerűség, sok-sok mosoly, okos tanács, amit a közel 4 órás utazás alatt kaptam, ajándék volt. Ráadásul a pilisvörösvári cicus nagyon jó kislányként viselkedett. Csak a gyaloglás közbeni hullámzást nem szerette és a vonat csikorgó fékezésénél ijedt meg. Hatalmas érdeklődéssel támaszkodott a ketrec rácsaiba, kedves és okos pillantásokat küldve a körülötte lévőkre. 
Na és, a fogadtatás Édesanyámnál... ez a hét legjobb vicce - felkiáltással nyitott nekem ajtót, amikor meglátta hangos csomagomat a nyúlketrecben. Annyira megleptem, hogy még méltatlankodni sem volt ideje,  minden ellenállása elolvadt a hitetlenségtől. Képes voltál...  ??? Igen, képes voltam.