Szívlenyomatok

Túl minden természeti és épített szépségen, túl minden együtt éneklésen valamit nagyon megtanultam Toscanaban. Megtanultam, mennyire fontos teljesen benne lennünk minden pillanatunkban. Mert nem érdemes másképp megtapasztalni a világ, az élet csodáit. És nem is lehet, ha az élményeink igazi megélésére törekszünk. De törekedhetünk-e másra? 

Megélni a pillanatot. Gyakran halljuk, tanítják is. Elsőre talán nagyon egyszerűnek tűnik - elő a fényképezőgépet, aztán irány előre! Nem, nem erről beszélek, hiszen végigszaladni, megbámulni, lefotózni tényleg könnyű. De megállni és kivárni, amíg tetőtől talpig minden porcikánkba betöltődik az élmény, az érzés, a látvány, bizony egészen más dimenzió. Teljesebb, maradandóbb, érzésekkel teli. Megállni, kivárni és megélni - szinte ujjongó ilyenkor a pillanat, aminek a közepére jutunk. Benne vagyunk, de kicsit messzebbről és feljebbről szemléljük magunkat a pillanatban. Hogy megértsük, felfogjuk annak  jelentőségét, szépségét, tanítását.

Jó ideje törekszem erre, és őszintén mondhatom, néha már sikerül. Toscana nagyon jó tanpálya. Ott aztán nincs olyan tér, épület, utca, ház, házsarok, ablak, növényke, fa vagy emberi arc, ami ne tartogatna valamit. De csak akkor veszed észre, ha lassan jársz és nemcsak kifelé, de befelé is figyelsz. Lehet, hogy egy picit még a szemedet is be kell csuknod, hogy amikor újra kinyitod, szíved fókusza is ott legyen Veled. Ez fontos. Az öreg indián jut most eszembe a tanmesében, amikor kiszállva a robogó autóból, még a cél előtt, várja, hogy utolérje a lelke.

Annyi élmény ért Toscanaban, hogy bizony komolyan kellett koncentrálnom a fontos pillanatok tudatos megélésére. Hogy hol is vagyok, mit is csinálok, hogy kerültem ide és hogy igen, itt vagyok. Együtt énekelek egy kórussal, öt kórussal, igen, bármennyire is meseszerű, de itt vagyok és benne vagyok és köszönöm. Azt hiszem, a hála érzése nélkül nem lehet igazán megélni a pillanatot. Hozzá tartozik, ezt azonnal megérezzük, ha jól csináljuk. Szeretjük a pillanatot, szeretjük magunkat a pillanatban, szeretjük az életünket és megköszönjük. Egyszerűen megköszönjük.